Árvégű fülőke
fiatalon harang alakú, majd kiterül, közepe púpos, széle sokáig behajló; vörösbarna, idővel kifakulhat, helyenként foltos; felülete matt, csupasz, száraz időben berepedezhet Lemezei ritkán állók, szélesek, vastagok, hullámosak; eleinte világosbarnák, húsvörösek lesznek, öregen feketésbarnás foltokkal tönkje lefelé ár- vagy gyökérszerűen elvékonyodó, csavarodott, csoportos; a csúcsa világosabb, lefelé sötétebb húsa a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben szívós, rostos; fehéres, nedvesen vörösbarnás színű; tölgyesekben fatuskón vagy azok tövében, gyakori faj júniustól októberig
EHETŐ, ÁRUSÍTHATÓ
nem összetéveszthető
Barna csengettyűgomba
Kalap fiatalon harang alakú, majd domború, később ellaposodik, közepén többnyire púpos; szürkés- vagy sárgásbarna, a közepe általában sötétebb; fénylő; felülete sima vagy sugarasan, benőtten szálas, közepe finoman pikkelyes Lemezek szabadon és sűrűn állók, hasasak, szélesek; fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek, végül piszkos húsvörösek Tönk hengeres vagy kissé bunkó alakú; fehéres alapszínű, sötétebb szálakkal díszített; a tövénél sötétebb pikkelyes, a kalapból csuklósan kifordítható Hús a kalapban vékony, puha, vizenyős, a tönkben szálas; fehéres; retekszagú lomb és fenyőerdőben, korhadó faanyagon gyakori faj április- novemberig
EHETŐ
hasonlít hozzá a mérgező zöldesszürke döggomba és a széleslemezű fülőke
Barna csészegomba
nyeletlen kezdetben gömbölyű, zárt, majd felnyíló csésze alakú hullámos szélű külső oldala világosbarna, felülete szemcsés, belső oldala gesztenyebarna, sima húsa vékony, törékeny, talajon található május-október gyakori
több fajjal is összetéveszthető, mérgező tulipán csészegomba, ehető júdásfülgomba
Barna porhanyósgomba
Kalap fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodik, szélén hamar eltűnő, gyenge fátyolmaradványok lehetnek; nedvesen sötétbarna, szárazon mézbarna, barnás, szélén gyakran sötétebb sáv látható Lemezek szélesen a tönkre nőnek, sűrűn állók; fiatalon halványbarnák, majd csokoládébarnák lesznek, élük világosabb Tönk hengeres; csoportos; fehéres; felülete selymesen fénylő Hús vékony, törékeny; fehéres; szaga kissé kakaóra emlékeztet lomberdőben, korhadó faanyagon vagy annak közelében a talajon nő, gyakori áprilistól decemberig
több hasonló külsejű porhanyósgomba létezik. Hasonlít hozzá az ehető fehér porhanyósgomba
Barnulóhúsú galambgomba
Kalap fiatalon félgömb, majd ellaposodik, végül kissé bemélyed, sötét borvö-rös, széle kárminpiros, közepe feketésvörös, nedvesen tapadós, szárazon matt Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók. Fiatalon krémszínűek, majd krémok-keresek, nyomáshelyeken megbarnulnak. Élük a kalap széle felé bíborvörös. Tönk hengeres; kárminpiros, az érintés helyén okkerbarnásra változik; ráncos Hús: merev; fehér, megvágva piszkosbarna lesz, vas-szulfátra zöldül savanyú talajú fenyőerdőben, ritkábban lomberdőben bükk alatt nő, nem ritka júliustól novemberig
Hasonló fajok a cédrusszagú galambgomba és a lángvöröstönkű galambgomba csípős ízűek
Bársonyos pereszke
Kalap domború, majd ellaposodik; sárga színű felületét bíborvörös nemez borítja, amely idővel apró pikkelyekre szakadozik Lemezek a tönkre foggal ránőnek; sárgák; élük fűrészes Tönk gyakran görbe, hengeres vagy lefelé elvékonyodó, csoportos; a alaphoz hasonló színű; sárga alapon bíborvörösen nemezes, pikkelyes. Húsa a kalapban vastag, a tönkben szálas; sárgás; lédús luc- és kéttűs fenyő (erdeifenyő, feketefenyő) tuskóin nő, gyakori faj júliustól novemberig
NEM EHETŐ
nem lehet összetéveszteni más gombafajjal
Bársonyostönkű cölöpgomba
Kalap többnyire féloldalas, kajla, domború, majd ellaposodik, végül benyomottá, tölcséressé válik, gyakran kagylóformájú, széle sokáig begöngyölt; rozsda-, olívbarna; felülete nemezes, bársonyos, idővel lecsupaszodik Lemezek kissé lefutók, sűrűn állók, villásan elágazók; okkersáfgák, öregen rozsdabarnák, nyomásra kissé sötéten foltosodnak Tönk zömök, gyakran oldalt álló; feketésbarna; bársonyos felületű Hús vastag, puha, idővel szívóssá válik fenyőerdőben, fatuskón vagy azok tövében nő, gyakori faj júniustól októberig
hasonlít hozzá a mérgező begöngyöltszélű cölöpgomba
Begöngyöltszélű cölöpgomba
Kalap domború, majd ellaposodik; végül benyomottá, tölcséressé válik, közepe gyakran púpos, széle sokáig, erősen begöngyölt, majd hullámossá válik, kissé bordázott lesz; okker-, vörös-, olívbarna, nyomáshelyeken sötéten foltosodik; nedvesen ragadós, nyálkás, szárazon fénylő vagy matt, nemezes Lemezek lefutók, sűrűn állók, villásan elágazók; sárgásak, majd rozsdabarnák, nyomásra sötéten foltosodnak; a hústól lefejthetők Tönk hengeres vagy lefelé vékonyodó; a kalaphoz hasonló színű vagy világosabb Hús a kalapban és a tönkben is puha; halvány sárgásbarna, vágásra sötétbarna lomb- és fenyőerdőben, út mellett, kertben, májustól novemberig
MÉRGEZŐ
Hasonlít hozzá a bársonyostönkű cölöpgomba
Begöngyöltszélű tejelőgomba
Kalap kezdetben domború, majd tölcséres, széle sokáig begöngyölt, később hullámos; szalmaszínű, narancsokker; felülete fiatalon ragadós, körkörösen zónázott, különösen a finoman pelyhes széle felé Lemezek tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, viszonylag ritkán állók; világossárgák, narancsos árnyalattal Tönk zömök, hengeres vagy lefelé kissé elkeskenyedő; halványabb kalapszínű; kissé egyenetlen felületű, sötétebben foltos Hús kemény; fehéres; megtörve fehér tejnedvet ereszt; gyümölcsillatú, csípős meszes talajú lomberdőkben, főleg tölgyek, gyertyánok alatt nő, nem ritka faj júniustól októberig
hasonlít hozzá a nem ehető sárgulótejű tejelőgomba, fakó szőrgomba, az ehető ízletes rizike és a lucfenyvesi rizike
Bimbós pöfeteg
Termőtest körte formájú, enyhén púpos, alsó feletönkszerű, kissé megnyúlt, elkeskenyedő, töve felé ráncos-gödrös; színe kezdetben fehér, később barnás; felületén krémszínű tüskék vannak, melyek könnyen letörölhetőek Termőrész a termőtest kiszélesedő felső harmadában található; éréskor a csúcson keletkező kis nyíláson át távozik a spórapor Hús fiatalon rugalmas, fehér, később szivacsszerű; a termőrészben sárgászöldes, olívbarna, idősen elfolyósodó, elporlik, a meddő rész szürkülő lomb- és fenyőerdők talaján csoportosan, néha korhadó tuskón nő, gyakori júniustól novemberig
hasonlít hozzá a gyilkos galóca fiatal még zárt burokkal rendelkező példá-nyai, a mérgező rőt áltrifla és az ehető szürke pöfeteg
Boletus, Bronzos vargánya
Kalap: félgömb alakúból domború, teljesen nem terül ki, húsos széle aláhajló felszíne fiatalon molyhos, később sima színe sötétbarna, feketésbarna, foltosan bronzszínű. Tráma: szűk pórusú, sokáig fehérek és nyomásra sem színeződnek, azután sárgásból zöldre változnak, a tráma felkanyarodó. Tönk: vaskos, hasas, esetleg hengeres, színe barnás, a kalap felé világosodik, a felső harmadban sűrű hálózat látszik. Hús: fiatalon kemény, később puha, fehér, nem változik, gombaszagú lomberdőkben, nyáron
Összetéveszthető a Boletus kör többi fajával
Boletus, Farkastinóru
Kalap: eleinte félgömb, majd kiterül, sokáig begöngyölt szélű; szürkésokker, fiatalon nemezes, majd csupasz Csöves rész: fiatalon szűk pórusú; halványsárga, majd zöldessárga, zöldes, nyomásra azonnal kékeszöld lesz. Tönk: bunkószerű; csak a csúcsán sárga, lefelé vörös (kifakulhat), vörös vagy sárga hálózatos rece látható. Hús: vastag, eleinte kemény, később puha; fehéres v. halványsárga sérüléskor kékeszöld lesz; savanykás szagú; keserű ízű. hegyvidéki, erősen kisavanyodott talajú lomb- és fenyőerdőben nő nem gyakori faj júniustól októberig
összetéveszthető az ehető arany tinóruval, ízletes vargányával
Boletus, Ízletes vargánya
Kalap: világos, vagy sötétbarna, néha fehéres, felülete nedvesen tapadós, különben száraz matt. Termőréteg: fiatalon szűk pórusú, fehér, majd zöldessárga, végül olívzöldes. Tönk: hengerestől a hasas formáig, fehéres, világosbarna, a tönk felső részén fehéres, hálózatos erezettel Hús: vastag, eleinte kemény, idővel megpuhul, fehér, nem színeződő, kellemes illatú, dió ízű. csak savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben nő, gyakori faj. júniustól októberig
összetéveszthető a mérgező farkastinóruval, gyökeres tinóruval, a nem ehető epeízű tinóruval és az ehető barna tinóruval
Boletus, kesernyés tinóru
Kalap: fiatalon félgömbszerű, majd kiterül; fakószürke, barnásszürke; nemezes, gyakran felrepedező. Csöves rész: fiatalon szűk pórusú; fakó citromsárga, majd piszkos olívsárga színű, nyomásra kékül. Tönk: többé-kevésbé hasas, gyakran orsószerűen kihegyesedő, citromsárga, néha rózsásan foltos; finoman hálózatos Hús: vastag, fiatalon kemény, később puha; fakósárga, vágásra kékül; kellemetlen szagú, keserű ízű. meszes talajú lomberdőben nő, nem gyakori faj. júliustól októberig
összetéveszthető az ehető ízletes vargányával
Boletus, Királytinóru
Kalap: fiatalon félgömbszerű, majd kissé kiterül; rózsás bíborvörös, de kifakulhat; finoman szálas, idővel csupasz Csöves rész: fiatalon szűk pórusú; aranysárga, majd sárgászöld, nyomásra nem kékül. Tönk: többnyire hasas, bunkó alakú; élénksárga, a tövénél többé-kevésbé bíborfoltos; sárga színű, finom hálózattal díszített. Hús: citromsárgás, a kalapbőr alatt és a tönk alján vöröses, vágásra nem vagy csak foltokban kékül. savanyú talajú lomberdőben nő, ritka faj júniustól októberig,
Mérgező fajjal nem téveszthető össze, több védendő fajjal azonban igen.
Boletus, Ligeti tinóru
A kalap korán ellaposodó, egyenlőtlen felületű, sötétbarna, néha vöröses, ritkán fiatalon citromsárga. A csövecskék zöldessárgák, megsértve azonnal kékülnek. A pórusok aranysárgák, élénksárgák, szűkek, később zöldessárgák, tágak és szögletesek. A tönk hengeres, alja orsósan elvékonyodó, csúcsán citrom- vagy aranysárga, ettől lefele rozsdabarna. A tönk nyomásra gyorsan kékül. A húsa sárga, megvágva azonnal sötétkékre színeződik, puha Fenyő- és lomberdőben egyaránt előfordul, júliustól októberig
Boletus, Nyári vargánya
Kalap: világos- vagy középbarna, nemezes, szárazon repedezhet. Termőréteg: sokáig fehéres, majd sárgászöldes. Spórapora olívbarnás Tönk: halványbarnás, végig hálózatos. Hús: fehér színű, és a színét nem változtatja Gyakran kukacos. savanyú talajú lomb és vegyes erdőkben, gyakran tölgy alatt korán, már májusban megjelenhet, és egészen októberig nő
Összetéveszthető az ízletes vargányával, az epeívű tinóruval (annak halványrózsás a termőrétege)
Boletus, Okkerszínű tinóru
Kalap: domború, vastag húsú, okkersárga, világosbarna, nyomásra, barnásan vagy vörösesbarnán foltosodik. Felszíne csupasz, hamvas, fiatalon bársonyos, később ráncosodó, kissé egyenetlen. A kalapbőr nem húzható le. Csöves rész: Szűk nyílású, fiatalon sárga, később zöldessárga, végül zöldesbarna. Nyomásra a színe nem változik. Tönk: bunkó alakú vagy hasas, de alul szélesebb, sárgás, alul barnásan rozsdás. Hálózat nincs rajta, de felül szemcsésen nemezes, lejjebb szálas, csíkos. Hús: Kemény, sárgás, nem kékülő, a kalapbőr alatti kissé rozsdás. Csak tölgyerdőben, illetve tölggyel vegyes lombos erdőkben terem. Júliustól októberig terem, fő szezonja a nyár vége.
jóízű, idős példányok íze kellemetlen lehet
Boletus, Sátántinóru
Kalap: fiatalon félgömb, majd kiterül, széle sokáig begöngyölt, szürkésfehéres, öregen okkerbarna; nemezes, majd csupasz. Csöves rész: fiatalon szűkpórusú; csövek sárgák, majd olívszínűek, a nyílásai narancsvörösek, vérvörösek, nyomásra kékeszöldek Tönk: hasas, bunkó alakú, a tövében megvastagodik; a csúcsán sárgás, lefelé kárminvörös; finoman hálózatos. Hús: fehéres, vágásra gyengén kékül; öregen kellemetlen szagú, kissé édeskés ízű. meszes talajú lomberdőben nő, eléggé ritka faj júliustól szeptemberig
összetéveszthető a feltételesen ehető változékony és arany tinóruval
Boletus, Változékony tinóru
Kalap: eleinte félgömb, majd ellaposodik; változatos színű, olívsárgás, narancsbarna, olívbarnás, a megnyomott részeken kékül, feketedik; nemezes, idővel sima lesz, nedves időben kissé ragadós. Csöves rész: a pórusok szűkek; a csövek sárgák, majd olívszínűek, a nyílásai narancsvörösek, vérvörösek, nyomásra erősen kékülnek. Tönk: hasas vagy bunkó alakú; sárga, narancssárga, a töve felé vörös színű; felületén vörös hálózat látható. Hús: vastag; halványsárga, a tönk aljában borvörös, megvágva azonnal kékül; szaga, íze jó. többnyire meszes talajú lomb- és fenyőerdőben nő, gyakori faj. májustól októberig
FELTÉTELESEN EHETŐ, ALKOHOLLAL FOGYASZTVA MÉRGEZŐ
összetéveszthető az ehető vörös tinóruval, és a nem ehető sátántinóruval
Büdös galambgomba
galambgomba Kalap fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül kiterül, közepe benyomottá válik; sárgásbarna, sárgásokker, okkerbarna; nedvesen erősen nyálkás-ragadós, széle göröngyösen-fésűsen bordázott. Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók; piszkos krémszínűek, élükön fiatalon színtelen, apró cseppecskék láthatóak, beszáradva barna foltokat hagynak Tönk hengeres, töve lekerekített; emeletesen üreges, fehér, rozsdafoltos, fogásra barnuló Hús törékeny; fehéres, a levegőn barnuló; kellemetlenül büdös, égetően csípős ízű lomb- és fenyőerdőben, helyenként tömegesen nő, szárazságtűrő, gyakori faj júliustól októberig
könnyen felismerhető, más gombafajjal nem téveszthető össze
Büdös őzlábgomba
Kalap púpos, harang alakú, majd ellaposodik, de középen púpos marad; fehér alapszínű felülete rozsdabarna, vörösbarna, körkörösen elhelyezkedő pikkelyekkel díszített, közepe sima, egyszínű, rozsdabarna vagy vörösbarna. Lemezek sűrűn állók, szabadok, szélesek; fehérek. Tönk hengeres, fehéres, a tövénél húsvöröses; felülete csupasz, fénylő; gallérja gyenge, hártyás, felfelé álló, múlékony; csövesedő. Húsa vékony, puha; fehér, a tönk tövében rozsdabarnás színű lomb- és fenyőerdőben, útszélen, kertben nő, gyakori faj májustól novemberig
hasonlít hozzá az ehető karcsú őzlábgomba és a mezei szegfűgomba
Bükkfa-tapló
Termőtest kérges, igen vastag, pata, kagyló alakú; barnásszürke, pereme sárgásbarna, krémszínű vagy okkeres; felszíne sima vagy a többéves termőtesteken körkörösen barázdált Termőréteg a pórusok aprók, kerekdedek, szabályosak; először világos krémszínűek, később piszkosszürke, barnás színűek Hús vastag, rostos szerkezetű, kemény, fás állagú; sárgásbarna, rozsdabarna Az akácot kivéve, szinte valamennyi lombosfa-fajon (nemcsak Bükkfán) előfordul. Jelentős erdőgazdasági kártevő. évelő faj, ezért az év minden szakában találkozhatunk vele
Bunkóslábú fülőke
fiatalon domború, majd ellaposodik, közepén púpos, széle eleinte begöngyölt, idősen hullámos; vörösesbarnás, csupasz, sima, zsírosan fénylő. Lemezei a tönkre ránőnek vagy felkanyarodók és sűrűn állók, puhák; fehéres színűek. Tönkje alul bunkósan megvastagodott, üreges; a kalaphoz hasonló színű, alul fehéres, felülete hosszan szálas, fiatalon fehéren deres Húsa a kalapba vékony, rugalmas, a tönkben vattás; fehéres lomb- és fenyőerdőben, gyakori faj júliustól novemberig de főleg ősszel
összetéveszthető a fakósárga pereszkével
Cifra korallgomba
alja rövid, vastag, tönkszerű, fehér színű az ágak vastagok, hengeresek, fiatalon rózsaszínűek, rózsássárgák, idővel rózsásnarancs, de az ágak tövében a rózsás árnyalat megmarad. az ágvégek fiatalon citromsárga színűek, idővel kifakulnak húsa merev, törékeny, piszkosfehér, a vágásnyomokban gyakran vörösesbarnára színeződik savanyú talajú lomberdőkben, különösen bükkösökben előforduló júniustól októberig
összetéveszthető a feltételesen ehető sárga korallgombával és az ehető rózsás korallgombával
Citromgalóca
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik; halvány citromsárgás, néha fehér; felülete fehéres vagy sárgás barnás pettyekkel díszített, néha csupasz. Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek, idővel sárgásfehérek, élük finoman csipkézett. Tönk fehéres, halványcitromsárgás; gallérja lelógó, halványsárgás; bocskora nincs; a tönk alján nagy peremes gumó Hús: Puha, vizenyős; fehéres; kissé retekszagú savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben nő gyakori faj augusztustól - novemberig
hasonlít hozzá a mérgező gyilkos galóca, illetve az ehető akác-pereszke és gumós pereszke
Császárgalóca
Kalap eleinte félgömb alakú, majd ellaposodik. Élénk narancssárga, narancsvöröses; fénylő, sima felületű. Csak ritkán marad rajta fehéres burokmaradvány; széle bordázott. Lemezek: sűrűn és szabadon állók, szélesek; halvány, majd élénk aranysárgák; élük finoman csipkézett. Tönk hengeres, citromsárga vagy aranysárga, fejlett gallérja sárga. Nagy, fehér, elálló zsákszerű bocskora van. Hús: Puha, sárgásfehér, a kalap bőre alatt narancsszínű savanyú talajú lomberdőkben nő. Hazánkban ritka júniustól októberig
VÉDETT
hasonlít hozzá a mérgező légyölő galóca. Fiatalon a gomba fehér általános burokban van és tojáshoz hasonló
Cseh kucsmagomba
süvege harang alakú, csúcsa lekerekített, csak a csúcsán kapcsolódik a tönkhöz felülete hosszirányban ráncolt, sárgásbarna vagy vörösbarna színű tönk 5-10 cm, 1-3 cm vastag; hengeres fehéres színű, sima, sokszor sárgás szemcsék díszítik belseje fiatalon vattás, később üregesedő. Mindig együregű. húsa törékeny, nedvdús, fehéres színű lombos erdők talaján, meszes talajon, bokros, nedves területen március-április gyakori
FELTÉTELESEN EHETŐ,ÁRUSÍTHATÓ
összetéveszthető a mérgező redős papsapkagombával és az ehető fattyú kucsmagombával
Csillagspórás susulyka
Kalap kúpos, majd kiterül, széle gyakran berepedezik; gesztenyebarna, vörösbarna; felülete sugarasan szálas. Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók; szürkésbarna, fahéjbarna színűek, élük fehéres Tönk hengeres, töve peremesen gumós; fehéres, később barnás, vörösbarna, a kalapnál többnyire világosabb színű; felülete deres Hús vékony, a kalapban törékeny, fehéres, a tönkben szálas, barnuló; spermaillatú lomb- és fenyőerdők talaján növő, nem ritka faj júniustól novemberig
Több hasonló kinézetű, mérgező susulykafaj létezik. Hasonlít hozzá az ehető fenyő-pereszke és a mezei szegfűgomba
Csoportos tuskógomba
Kalap domború, majd ellaposodik, végül bemélyed, széle sokáig begöngyölt, idősen bordázott; sárgásbarna, barnás; felületén - főleg a közepén - sötétebb, letörölhető pikkelyek, szemcsék vannak. Lemezek a tönkre lekanyarodók vagy kissé lefutók; barnásak Tönk karcsú, hengeres vagy elvékonyodó, csoportos; gallérja nincs; felülete hosszan szálazott Hús a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben szívós; sárgásfehér lomberdőben, tuskón, csoportban nő, hazánk egyes területein gyakori júniustól októberig
hasonlít hozzá a mérgező fenyves turjángomba, a feltételesen ehető gyűrűs tuskógomba
Déli tőkegomba
Kalap fiatalon domború, később ellaposodik, közepe bemélyedhet; szürkésbarna, okkeres, krémszínű, a széle felé világosabb; felülete sima, ráncos, bőre gyakran felrepedezik Lemezek a tönkhöz nőttek vagy kis foggal lefutók, sűrűn állók; fiatalon fehéresek, sárgásszürkés, később dohánybarnák lesznek Tönk hengeres vagy lefelé elvékonyodó, sokszor görbe, csoportos; fehéres, barnás színű; vékony, lelógó fehéres gallérja van, amit idősebb korban a kihulló spórák barnára színeznek; felülete finoman szálas Hús a kalap rugalmas, fehéres, a tönk szálas-rostos, tövében barnás; főleg puhafák (nyár, fűz) körül vagy tuskójukon, csoportosan nő, gyakori áprilistól novemberig
Hasonlít hozzá az ehető tavaszi rétgomba
Dióízű galambgomba
Kalap kezdetben félgömb alakú, majd domború, széle aláhajló, végül kiterül, közepe kissé bemélyed; zöldes, sárgászöld, barnászöld, közepe általában sötétebb, gyakran rozsdafoltos; bőre nem éri el a kalap szélét Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók, vékonyak, törékenyek; fehéresek, krémszínűek, élük gyakran rozsdafoltos Tönk hengeres, a töve kissé kihegyesedő; tömör; fehéres, rozsdafoltos; ráncos Húsa merev, pattanva törik; fehéres lomberdőkben nő, gyakori faj májustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező gyilkos galóca és az ehető varashátú galambgomba, valamint a ráncos galambgomba, amelytől csak rózsás kalapszínében tér el
Elefántcsont csigagomba
Kalap fiatalon félgömb alakú, domború, majd kiterül, közepén kis púppal; fehér vagy kissé krémszínű; felülete ragadós, nyálkás, szárazon fénylő, sima Lemezek ritkán állók, vastagok, kissé lefutók; fehéres színűek Tönk karcsú, gyakran görbe, lefelé elvékonyodik; fehéres; csúcsa finoman szemcsés; kissé tapadós felületű vagy száraz Hús vékony, puha; fehér, színe vágásra nem változik lomberdőben, főleg bükkösökben nő, gyakori faj júniustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező viaszfehér tölcsérgomba és az ehető kajsza lisztgomba
Erdei csiperke
Kalap fiatalon kissé szögletes, félgömb alakú, majd kiterül; felülete barnás alapon sűrű, vörösesbarna, körkörösen elhelyezkedő sötétebb pikkely. Lemezei sűrűn és szabadon állók; fiatalon szürkésrózsás, majd feketésbarnás lesz, sérülésre vörösödik. Spórapor színe: csoki színű. Tönk karcsú, bunkó alakú, vagy gumós. fehéres, fogásra, sérülésre vörösödik, majd megbarnul Húsa vékony, fehér, vágásra gyorsan elszíneződik, sárgás narancsvöröses, majd narancsvöröses lesz, és 1 percen belül vérvörös lesz. Szaga nem jellegzetes. lomb- és fenyőerdőben főleg luc és bükk alatt, hazánkban gyakori június október
barnapikkelyű-, óriás-, tintaszagú- csiperke, téglavörös susulyka. (színeződése, és csokoládébarna lemezei miatt felismerhető
Erdei szegfűgomba
kalapja halvány szaruszürke, higrofán, szárazon fehéres, széle nedvesen áttetszően bordás lemezei piszkosfehérek, szürkések, ibolyásszürkék, ritkán állók, csak érintik a tönköt tönkje vörösbarna, csúcsán világosabb, alja feketés, felülete deres húsa dohos, földszagú és -ízű lomberdőben, leveleken, famaradványokon, néha füves területeken is májustól novemberig
összetéveszthető több mérgező kígyógombafajjal, az ehető mezei szegfűgombával
Erdei szömörcsög
Termőtest fiatalon gömbszerű; föld alatt fejlődik, külső burka bőrszerű, puha, alján micéliumzsinórral, később tojás alakúra megnyúlik, a talajból kiemelkedik, piszkosfehér színű lesz, ekkor a gomba a külső burkot felszakítja, és a tönk néhány óra alatt magasba emeli a süveget, ami olívzöldes, felülete gödrös, nyálkás, csúcsán fehéres gyűrű van Tönk hengeres, szivacsos, törékeny, üreges; fehér; alsó részén bocskor Termőréteg a süveg gödörkés felületét borítja. A spórákat rovarok terjesztik. Hús a tojás a burok alatt kocsonyás, közepe kemény, szagtalan, íztelen; kifejlődve szivacsos szerkezetű, a süveg undorító dögszagú lomb- és fenyőerdőben, helyenként tömegesen nő, gyakori júniustól októberig
Hasonlít hozzá az ízletes kucsmagomba
Erdőszéli csiperke
Kalap félgömb alakú, domború, majd kiterül; fehéres, idővel krémsárga lesz, nyomásra kissé sárgul; felülete sima vagy finoman pelyhes. Lemezei sűrűn és szabadon állók, fiatalon piszkosfehérek, majd szürkés hússzínűek, végül csokoládébarnák Tönk bunkó alakú vagy a tövénél gumószerűen megvastagodik; fehér, fogásra sárgul; fehéres gallérjának alsó része fogaskerékszerűen díszített. Hús a vastag, fehér; keserűmandula illatú erdőszélen, füves helyen növő, gyakori faj, májustól novemberig
hasonló hozzá a mérgező gyilkos galóca, a karbolszagú csiperke és az ehető mezei csiperke és gumós csiperke
Erestönkű laskagomba
Kalap színe barnássárga, világos okkersárga, krémfehéres, de élénksárga is lehet. Alakja kissé tölcséresedő Lemezek fehéresek, tönkre lefutók és a tönkön bordásan kiemelkedő, hálózatosan összefutó erekben, lécekben folytatódnak "eres". Színe fehéres, vagy a kalapjával megegyező. Spórapora fehér halványlilás árnyalattal. Tönk kissé excentrikus és megnyúlt, de lehet középponti is, azonban a csoportos növés miatt görbe, többszörösen elágazó, fehér illetve barnásfehér. A lehúzódó lemezektől eres mintázatú. Hús fehér. Különféle lombos fákon, főleg nyárfán, szilfán, juharfán, az elhalt faanyagon tavasztól őszig terem, főleg az ország déli részén
Nagy termetű, nagy csomókban fejlődő csoportos gomba.
Ezüstszürke döggomba
Kalap félgömb alakúból domború, később kiterülő; széle sokáig aláhajló; felszíne sugarasan benőtten szálas; színe szürkésbézs vagy ezüstszürke Lemezek sűrűk, felkanyarodók, hússzínűek Tönk hengeres, a bázis felé lehet szélesedő, fehéres, hosszanti szálas Hús fehér, vastag, lisztszagú mindig rózsafélék alatt (körte, galagonya, berkenye stb.) áprilistól májusig, ritka
Sok Entoloma fajjal téveszthető össze, az Entoloma eulividum és más mérgező Entoloma fajok ősszel teremnek erdőkben az ehető Entoloma clypeatum hasonló helyen és időben, ez utóbbitól csak mikroszkóposan különíthető el
Fakó tőkegomba (fakó lánggomba)
Kalap fiatalon domború, később ellaposodik; fehéres szürkéssárgás, olívsárgás, barnás, közepe gyakran rozsdasárga; erősen nyálkás felszínét hamar eltűnő, fehéres színű pelyhek borítják Lemezek a tönkhöz nőttek, néha kissé lefutók, vékonyak; fiatalon halványsárgák, később agyagbarnák Tönk hengeres, alja ritkán kissé gumós; fehéres, töve sárgásbarna; felülete selymes-szálas, pelyhes, fiatalon pókhálószerű fátyola van, melynek maradványai gyakran szálak formájában látható a tönkön Hús a kalapban puha, a tönkben szálas, fehéres, krémszínű, tövében rozsdabarna színű lomb- és fenyőerdők talaján növő, gyakori szeptembertől novemberig
Hasonlít hozzá a nem ehető sötétlábú fakógomba
Fakósárga pereszke
Kalap fiatalon púpos, kissé domború, majd ellaposodik, a púp megmarad, széle aláhajló, sárgásbarna, nedvesen a közepén sötétbarna, szárazon világosabb, idősen a széle kifakul; felülete csupasz, fénylő. Lemezek a tönkre foggal ránőnek keskenyek, sűrűn állók; fehéresek, sárgásak Tönk hengeres, kissé gumós; okkerbarnás; fehéren szálas, a csúcsán deres Húsa a kalapban puha, a tönkben szálas; fehéres, krémszínű; szaga lisztszerű lomberdőben, bokros, füves helyen nő, elég gyakori faj áprilistól októberig
Hasonlít hozzá az ehető bunkóslábú fülőke.
Fattyú kucsmagomba
süvege tojásdad, kúp alakú, hegyes, együregű alsó harmada vagy fele szabadon áll, nem nő össze a tönkkel; felszínét hosszanti párhuzamos bordák és keresztbordák tagolják világosszürke, barnásszürke színű, a bordák feketedők spórapor krémszínű tönkje fiatalon rövid, később megnyúlik, együregű fehéres világosokker színű, felülete sima húsa törékeny, viasszerű, fehéres erdőkben és erdőszéleken, gyakran vízparti ligeterdőkben él április-május
összetéveszthető a mérgező redős papsapkagombával és az ehető hegyes és cseh kucsmagombával
Fehér galóca
fiatalon tojás alakú, hófehér színű termőtest A kalap fiatalon félgömb, majd domború, végül kiterül, sima, nedvesen ragadós, szárazon fényes. A lemezek fehérek, sűrűk és szabadon állók. A tönk fehér színű, gumós, a tönkön lelógó gallér és bő bocskor, gyakran mélyen a talajban. Húsa puha Lomberdőkben, parkokban, gyertyános, tölgyesben és homoki tölgyesben fordulhat elő, de találták tűlevelűek tövében is. Júniustól szeptemberig
Fehér porhanyósgomba
Kalap fiatalon domború, később ellaposodik, szélén fiatalon fehéres fátyolmaradványok láthatóak, idősen gyakran behasadozik; nedvesen mézsárgás, szárazon fehéres, agyagsárgás, közepe okkerszínű Lemezek kissé a tönkhöz nőttek, sűrűn állók, keskenyek; fiatalon fehéresek, majd szürkéslilák, bíborlilák, végül barnásfeketék lesznek, élük világosabb Tönk hengeres; csöves; fehér; kissé szálas felületű Hús törékeny, vékony; fehér lomberdőben, kertben, parkban, fatuskók tövében, talajon növő, gyakori faj áprilistól októberig
több hasonló külsejű porhanyósgomba létezik. Az ehető barna porhanyósgomba hasonlít hozzá
Fehér szarvasgomba
Magyarországon nyár első felében kerül elő, többnyire éretlenül. Gyakran kilátszik a földből, a legtöbbet ezért nem is kutyával, hanem "véletlenül" találják, néha nagyobb mennyiségben is. Tölgy, bükk, fenyőerdőben, inkább magasabb mint alacsonyabb hegységeken nő. Mérete dió nagyságútól, a 20-30 dkg vagy még nagyobb tömeget elérő példányokig terjed. Éretten igen ízletes, erős ízű/illatú gomba, gasztronómiai elterjedését rendszertelen és ritka felbukkanása nehezíti. Kemény állaga miatt jól tárolható, az egyetlen szarvasgomba, amit régebben szárítottak, mert így is megőrzi aromáját. Termésideje magas, hűvös helyeken akár novemberig elhúzódhat.
Fehér tarlógomba
Kalap fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; fehér, közepe okkeres, barnásan foltosodhat; matt, csupasz. Lemezei sűrűn állók, szabadok, eleinte fehérek, majd rózsásak Tönk hengeres, a töve gumós; fehéres, barnán foltosodhat; a gallér hártyás, gyűrűszerű, fiatalon kissé elmozdítható. Húsa a kalapban puha, a tönkben szálas; fehér, vágásra nem színeződik el, de megszáradva piszkosbarnás kertben, füves helyen, erdőszélen nő, gyakori faj májustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező gyilkos galóca, a karbolszagú csiperke és az ehető ragadós bocskorgomba
Fehértejű keresűgomba
Kalap: fiatalon domború, majd kiterül, végül tölcséres lesz, széle aláhajló; fehéres, krémfehér, idősebb korban okkeres, sima, csupasz, matt, száraz időben táblásan repedezik Lemezek: a tönkre lefutók, sűrűn állók, keskenyek; fehérek, idősen okkerbarnásan foltosodhatnak Tönk hengeres, a töve felé elvékonyodó; fehéres, okkerbarnán foltosodó; csupasz, kissé egyenetlen Hús kemény, pattanva törik; fehér, megszáradva, különösen a tönkben sárga; sérülésre bőséges, fehér tejnedvet ereszt, égetően csípős ízű. lomb- és fenyőerdőben gyakori, szárazságot jól tűrő faj júliustól októberig
hasonlít hozzá a nem ehető pelyhes keserűgomba, a rózsáslemezű keserűgomba és az ehető földtoló galambgomba
Feketésvörös galambgomba
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik, közepe kissé bemélyed, széle nem bordás, sötét bíborvörös, közepe sötétebb vagy feketés, széle világosabb, vöröses, rózsás árnyalatú, gyakran okkerfoltos, szárazon fénylő, nedvesen tapadós, nyálkás Lemezek tönkhöz nőttek, sűrűn állók, vékonyak, fiatalon fehérek, majd halvány krémszínűek, idősen szürkések. Spórapor színe: fehér. Tönk hengeres, fehéres, rozsdafoltos, felülete ráncolt Hús merev, pattanva törő; először fehér majd kissé szürkül lomberdőben nő, gyakori gombafaj júliustól novemberig
Összetéveszthető az élénkpiros kalapú, mérgező hánytató galambgombával és a nem ehető piros galamb-gombával, és az ehető barnulóhúsú galambgombával
Fenolszagú csiperke
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik; fehéres szürkés, nyomásra sárgul; a közepén többé-kevésbé pikkelyesedik, száraz időben bőre felrepedezik. Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon rózsaszínű, majd rózsásbarna, feketésbarna. Tönk hengeres vagy lefelé kissé elvékonyodó; fehér; a tövénél erősen sárguló; vastag; övszerű gallérja barna peremes. Húsa vastag; fehér, elvágva a tönk tövében intenzíven sárgul; kellemetlen vegyszer, fenol szaga van kertekben, parkokban, temetőben nő, gyakori faj májustól novemberig
hasonlít hozzá az ehető ízletes csiperke, a komposztcsiperke (nem sárgulnak), ehető akác-csiperke (gyengén sárguló, más termőhelyen nő)
Fenyőpereszke
Kalap fiatalon kúpos, majd kiterül, közepén kúpos marad, a pereme behasadozhat; világos- vagy sötétszürke, szürkésbarna; nemezes, finoman szálas pikkelyekkel borított Lemezek foggal a tönkhöz nőttek; szürkésfehérek, halvány hamuszürkések Tönk hengeres vagy lefelé vékonyodó; fehéres, szürkés; finoman szálas Húsa vékony, törékeny; fehéres-szürke, szürke kéttűs fenyő (erdei- és feketefenyő) alatt nő, gyakran tömegesen szeptembertől novemberig (néha tavasszal és nyár elején is)
hasonlít hozzá a mérgező csillagspórás susulyka, a párducpereszke, a nem ehető széleslemezű fülőke és az ehető sárguló pereszke.
Fenyves sisakgomba
Kalap kezdetben kúpos, domború, majd kiterül; okkersárga, sárgásbarna, fahéjbarna, nedvesen sötétebb, kiszáradva fakóokkeres színű; felülete sima, pereme áttetszően bordás. Lemezek a tönkhöz nőttek, esetleg kissé lefutók, sűrűn állók; először okkeresek, később fahéjbarnák Tönk hengeres, gyakran görbe; üreges; felül világosbarna, lefelé rozsdabarna; felületét fehéres szálacskák borítják; gallérja vékony, múlékony, barna színű Hús vékony; a kalapban sárgásbarna, a tönkben barna fenyőtuskókon ritkábban, lombos fák korhadékán egyenként vagy kis csoportban nő, nem gyakori szeptembertől novemberig
hasonlít hozzá az ehető csoportos tuskógomba és az ízletes tőkegomba
Fodros káposztagomba
30 cm átmérőjű; többé-kevésbé gömbszerű; az ágak egy közös tőből indulnak, levélszerűen ellaposodnak, fodrosak, felszínük sima fiatalon sárgásfehér, később okkeres, idősebb korban barnás húsa sajtkeménységű, bőrszerűen merev; fehéres, kellemes aromás, fűszeres illatú, íze mogyoróra emlékeztet, idősebb korban keserű fenyőerdőkben, elsősorban fekete- és erdeifenyő tövében vagy azok tuskóján nő augusztustól októberig
mérgező fajjal nem téveszthető össze
Földtoló galambgomba
Kalap eleinte csaknem gömbölyű, később benyomottá, tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt; fehéres, okkeres foltokkal; felülete fiatalon kissé ragadós, általában talaj- és avarmaradványok tapadnak rá Lemezek a tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, ritkán állók, vastagok, gyakran villásan elágazók, törékenyek; fehéresek, a tönk körül kékeszöldek Tönk hengeres, lefelé kissé elvékonyodó; tömör; fehéres, idősebb korban barnuló, csúcsa kékeszöld árnyalatú Hús nagyon kemény, vastag; fehéres meszes talajú lomb- és fenyőerdőben, gyakori faj júniustól októberig
hasonlít hozzá a nem ehető pelyhes keserűgomba, a rózsáslemezű keserűgomba, a feltételesen ehető fehértejű keserűgomba.
Gyapjas tintagomba
Kalap fiatalon ovális, tojás alakú, majd tompán kúpos lesz, széle behasadozik, felpöndörödik; alapszíne fehér, közepe okkerbarnás; felülete sűrű, okkerbarnás, gyapjas, pelyhes, elálló pikkelyekkel borított Lemezek szabadon és sűrűn állók, szélesek; eleinte fehéresek, majd a kalap szélénél kezdenek sötétedni, rózsaszínesek, szürkések, végül feketések lesznek és elfolyósodnak Tönk kissé gumós aljú vagy homokos talajon gyökerező; csöves; fehéres; a tövénél gyűrűszerű gallér lehet Hús vékony, törékeny, puha, vizenyős; fehér füves helyen, út mellett, parkban, kertben, erdei úton nő, gyakori faj áprilistól novemberig
az alkohollal együtt nem ehető ráncos tintagomba hasonlít hozzá Termeszthető
Gyilkos galóca
Kalap domború, ellaposodik, oliv-, barnászöldes, lehet fehéres is. Felülete benőtten szálas, csak ritkán van rajta burokmaradvány. Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek, fehérek Tönk: hengeres, fehéres, zöldes, márványozott Lelógó, fehér gallér, gumós tövén bő, elálló szélű fehér bocskor Hús: puha, vizenyős; fehér; édeskés szagú lomberdőben, főleg tölgy alatt, ritkán fenyvesben nő, gyakori faj júniustól - novemberig
hasonlít hozzá a ritka, halálos fehér galóca, a mérgező citromgalóca, az ehető erdőszéli csiperke és gumós csiperke, és a fehér tarlógomba
Gyűrűs tuskógomba
tuskógomba Kalap domború, majd ellaposodik, közepe bemélyedhet, gyakran púpos, széle sokáig begöngyölt, idősen gyakran bordázott; sárgás, sárgásbarna, rozsdabarna; közepén letörölhető, sötétebb szálas pikkelyekkel fedett Lemezek a tönkre lekanyarodóak vagy kissé lefutók, vékonyak; krémszínűek, megbarnulnak, rozsdabarnán foltosodnak Tönk lehet elvékonyodó vagy bunkós, sokszor görbe; sárgás vagy barnás; a fehéres vagy sárgás gallérja alatt szálas, pikkelyes felületŰ Hús a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben szívós; sárgásfehér lomberdőben, gyümölcsösökben, csoportosan fatuskón, vagy egyesével talajon nő, gyakori faj szeptembertől novemberig (néha nyár elején is)
Hasonlít hozzá az ehető csoportos tuskógomba
Hánytató galambgomba
Kalap fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodik; vérvörös, meggypiros, rózsaszín foltosra, fehéresre kifakul; felülete kissé nyálkás, fénylő bőre lehúzható Lemezek a tönkhöz nőttek, keskenyek, törékenyek; fehér színűek Tönk hengeres; fehér Húsa törékeny, puha, a tönkben szivacsos; fehér; égetően csípős ízű erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben nő, helyenként nem ritka faj júliustól novemberig
hasonlít hozzá a nem ehető piros galambgomba. Több hasonló piros kalapú, csípős galambgomba-faj létezik, ezeket étkezésre ne gyűjtsük
Hatalmas tölcsérgomba
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik, és tölcséressé válik; fehéres, fakó bőrszínű, felülete sima, matt; széle fiatalon begöngyölt, idővel hullámos Lemezek szélesen lefutók, távol állók; fehéresek, majd krém, bőrszínűek. Tönk hengeres vagy kissé hasas; kalaphoz hasonló színű; felülete sima Húsa a kalapban vastag; fehér; lisztszagú világos lomberdőben; réten, gyakran boszorkánykörben nő, elég ritka faj júliustól októberig
hasonlít hozzá a kisebb termetű, gyengén lefutó lemezű, mérgező viaszfehér tölcsérgomba. Hasonló a kellemes, fűszeres illatú, púpos kalapú, ehető óriás tölcsérgomba
Hegyes kucsmagomba
süvege jellegzetesen hegyes csúcsú, lehet kerekded is, a hosszirányú bordák párhuzamosan futnak, keresztirányú bordák tovább tagolják, méhsejtszerű elrendeződés a bemélyedések szürkésbarna színűek, a bordák sötétek, feketedők tönkje fehéres, majd okkeres, felülete szemcsés, belseje együregű húsa törékeny, viasszerű, fehéres lomb és fenyőerdőben, ligeterdőben található március és május
FELTÉTELESEN EHETŐ (20P)
összetéveszthető a mérgező redős papsapkagombával és az ehető ízletes és fattyú kucsmagombával
Homoki szarvasgomba
Termőtest gumószerű, szabálytalan gömb alakú; külső burka vékony, nem kéregszerű, fehéres okkerszínű; felülete sima, egyenetlen, néha repedezett. Termőrész a termőtest belsejében található Hús fiatalon sajtkeménységű; fehéres, okkeres színű, idősebb korban puha, rózsásbarna színű; szaga eleinte kellemes, később undorító lesz elsősorban homoki akácosokban, a föld alatt terem, de a termőtest sokszor megrepeszti a talajt és kissé kibújik a felszínre. Hazánkban helyenként elég gyakori júliustól októberig
hasonlít hozzá a mérgező rőt áltrifla
Húsbarna pénzecskegomba
Kalap fiatalon domború, majd kiterül, közepén köldökös, széle sokáig aláhajló, idővel hullámossá válik, nedvesen kissé bordázott; húsvörös, barnásvörös, szárazon okkerszínűre kifakul; felülete csupasz vagy szemcsés, nemezes, pikkelyes. Lemezek szélesen a tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, ritkán állók, vastagok; húsrózsásak, barnásvörösek, idősen a spórától fehéresen porosak Tönk karcsú, gyakran görbült, felfelé elvékonyodó, lehet csavarodott is; a kalaphoz hasonló színű; felülete hosszan szálas Hús vékony, a tönkben szálas; húsrózsás vagy halványabb lomb- és fenyőerdőben, füves, bokros helyen, sokszor seregesen nő, gyakori májustól decemberig
hasonlít hozzá a mérgező retekszagú kígyógomba
Húsbarnás őzlábgomba
Kalap púpos, harang alakú, majd ellaposodik, közepén kissé púpos marad; széle gyakran hullámos, behasadozó; fehéres alapszínű felületén bíborbarnás, húsbarnás, többnyire körkörösen elhelyezkedő pikkelyek vannak, közepe sötétebb, egyszínű, sima. Lemezek sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek, borvörösen foltosodhatnak. Tönk hengeres; fehéres, lefelé húsvöröses, a gallérzóna alatt húsbarnás, bíborszürkésbarna övekkel díszített. Húsa vékony, puha, törékeny; fehéres, a tönkben kissé húsvöröses homokos talajú lomberdőben, erdőszélen, út mellett nő, nem ritka májustól októberig
Ízletes csiperke
Kalap domború vagy pogácsaszerű, majd ellaposodik, közepe kissé bemélyedhet, széle sokáig begöngyölt; fehéres, krémszínű; felülete sima vagy kissé pikkelyes. Lemezei sűrűn és szabadon állók, fiatalon hússzínűek, végül feketésbarnák; élük fehéres, kissé csipkézett. Tönk tövénél kissé elvékonyodhat; fehéres; kettős, gyengén rozsdásodó gallérja van, az egyik lelógó, a másik felfelé álló, bocskorszerű, az általános burok maradványa. Hús Igen vastag, kemény, fehér; kellemes csiperkeszagú és -ízű. bolygatott helyeken, parkokban, útszélen nő, gyakori faj áprilistól novemberig
hasonló hozzá a karbolszagú csiperke és az ehető sziki csiperke
Ízletes kucsmagomba
süvege ovális, kissé tompán csúcsos, felületén a bordák szabálytalanok, fiatalon hosszúkásak, méhsejtszerű. Együregű, fiatalon szivacsos a belseje. tönkje lefelé kiszélesedő, barázdált, fehér, krémszínű felülete szemcsés együregű. húsa törékeny, viasszerű, fehéres, világossárga lomb és vegyeserdőkben, ligeterdőkben, kertekben található április és május
összetéveszthető a mérgező redős papsapkagombával és az ehető hegyes és fattyú kucsmagombával
Ízletes rizike
Kalap: kezdetben domború, a közepe kissé bemélyed, széle begöngyölt, később kiterül, gyengén tölcséressé válik, narancsokkeres, narancsvöröses, nyomásra zöldesen foltosodó; felülete körkörösen zónázott, csupasz, nedvesen kissé ragadós Lemezek a tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, elágazók, törékenyek; narancsszínűek, sérülésre zöldülnek Tönk: hengeres, lefelé kissé elkeskenyedik; idősebb korban üregessé válik; a kalaphoz hasonló színű; felülete sötétebben foltos Hús: merev, pattanva törik; narancsos; megvágva sárgarépaszínű tejnedvet ereszt, ami néhány óra múlva megzöldül; kissé csípős fiatal korú, kéttűs fenyők (erdei- feketefenyő) alatt júniustól novemberig
Hasonlít hozzá a nem ehető begöngyöltszélű tejelőgomba, a fakó szőrgomba és az ehető lucfenyvesi rizike
Ízletes tőkegomba
Kalap domború, később kiterül, kissé púpos; nedvesen sárgásbarna, fahéjbarna, közepe világosabb sárgás, okkeres színű, szárazon mézsárgára fakul; felülete lecsupaszodó Lemezek a tönkhöz nőttek, néha kissé lefutók, sűrűn állók, keskenyek; fiatalon okkersárgák, világosbarnák, később rozsdabarna színűek Tönk hengeres, görbe; idősebb korban üreges; sárgásbarna, hártyaszerű, múlékony barnás színű gallérja felett csupasz, alatta finom, elálló, barnás színű pikkelyekkel díszített Hús a kalapban vékony, törékeny, a tönkben keményebb, rostos, sötétebb lombos fák tuskóin csoportokban nő, nem ritka, áprilistól októberig
Hasonlít hozzá a mérgező fenyves turjángomba
Júdásfülgomba
először gömbölyded, majd csésze, fül formájú összenövéskor lebenyszerű, olykor teljesen féloldalas külső oldala vörösesbarnás, szürkésbarnás, bársonyos, ráncos belső oldala sárgásbarna, vörösesbarna, csillogó, ráncos, széle hullámos húsa vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú lombos fák (elsősorban fekete bodza) elhalt ágain, csoportosan növő egész évben
összetéveszthető az ehető barna csészegombával
Kajsza lisztgomba
Kalap fiatalon domború, majd kiterül, bemélyed, végül tölcséressé válik, széle eleinte erősen begöngyölt, majd idővel hullámos lesz, gyakran kajla; fehér, fehéres-szürke; felülete matt, deres, esős időben kissé tapadós Lemezek mélyen lefutók, szorosan állók, keskenyek; fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek, végül hússzínűek lesznek Tönk gyakran oldalt álló, hengeres, fehér; hosszan szálas. Hús a kalapban elég vastag, puha, a tönkben szálas; fehér lomb- és fenyőerdőben ligetes, füves helyen nő júliustól novemberig
mérgező fajokkal könnyen össze-téveszthető! hasonlít hozzá a mérgező mezei töl-csérgomba a viasz-fehér tölcsérgomba, a feltételesen ehető szürke tölcsérgom-ba, az ehető elefánt-csont csigagomba
Karbolszagú csiperke
Kalap hengeres, majd domború, idővel ellaposodik; fehéres színű, közepe gyakran füstfoltos; felülete sima, néha felrepedezik, nyomásra sárgán foltosodik. Lemezei sűrűn és szabadon állók; fiatalon fehérek, majd élénk rózsaszínűek, végül feketésbarnák Tönk hengeres vagy kissé gumós tövű, gyakran görbe; fehéres, sérülésre különösen a tövénél gyorsan megsárgul; nagy lelógó gallérjának alsó része fogaskerékszerűen díszített Húsa fehér, vágásra főleg a tönk tövében élénk krómsárga lesz; szaga kellemetlen, karbolra emlékeztet, de nem mindig érezhető (vízben főzve szaga intenzívebb lesz) füves helyen, parkokban, lomb- és fenyőerdőben májustól októberig
hasonlít hozzá az ehető erdőszéli, gumós, mezei csiperke, a fehér tarlógomba
Karcsú őzlábgomba
Kalap fiatalon félgömb, majd domború, végül lapos; közepén csúcsos púppal; fehéres alapon barnás színű, finom, szálas pikkelyekkel díszített, púpja sötétebb barna, sima. Lemezek sűrűn állók, szabadok, szélesek, a tönknél gyűrűben összenőttek; krémszínűek. Tönk karcsú, gumós tövű; fehéres alapszínű, barnás, finom, márványszerű díszítéssel; elmozdítható gyűrűje van; a kalapból csuklósan kifordítható. Húsa a kalapban puha, a tönkben szívós, rostos; fehér lomb- és fenyőerdőben, erdőszélen növő gyakori faj májustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező büdös őzlábgomba és húsbarnás őzlábgomba, az ehető nagy őzlábgomba és piruló őzlábgomba
Kék pókhálósgomba
Kalap kezdetben félgömb alakú, később domború, majd ellaposodik, közepe bemélyedhet, széle sokáig aláhajló; kékes, kékesibolyás színű; közepe okkeresre vagy világosbarnára kifakulhat; nedvesen ragadós, szárazon fénylő. Lemezek tönkhöz nőttek; fiatalon kékesibolyásak, később rozsdabarnák. Tönk hengeres, tövén széles peremes gumóval; kékesibolyás, a kalapnál világosabb színű; fiatalon kékesfehér, pókhálószerű fátyollal, mely idősebb korban a tönk felső harmadában rozsdabarna szálak formájában megmarad. Hús kemény; kékesibolya, később kifakuló, a tönkben okkeres színű meszes talajú lomberdőkben (elsősorban bükkösökben) nő, ritka szeptembertől novemberig
hasonlít hozzá a mérgező retekszagú kígyógomba, az ehető lila pereszke és a lilatönkű pereszke
Kékhátú galambgomba
Kalap félgömb, majd domború, végül ellaposodik, közepe benyomottá, széle hullámossá válik; változatos színű, gyakran foltos, ibolyászöld, ibolyáskék, olívzöld; felülete finoman benőtten szálas, fiatalon kissé tapadós Lemezek tönkhöz nőttek, gyakran elágazóak, a többi galambgomba fajtól eltérően rugalmasak; fehérek Tönk hengeres, a töve kissé kihegyesedő; tömör; fehér, néha lilás Hús kemény, pattanva törik; fehér, a kalapbőr alatt lilásbíbor színű lomb- és fenyőerdőben nő, gyakori faj júniustól októberig
mérgező fajjal nem téveszthető össze. Általános szabály, hogy kóstoljuk meg a gombát, a csípős ízűek nem ehetők
Kenyérgomba
Kalap: eleinte domború, később ellaposodik, közepe bemélyed; narancsbarna, sérülésre sötétbarnán foltosodik; felülete hamvas, matt, idősebb korában csupasz és kissé felrepedezhet Lemezek: tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, merevek; krémszínűek, okkersárgák, sérülésre barnán foltosodnak Tönk: hengeres, csúcsa és töve felé kissé elvékonyodó; tömör; a kalap színénél világosabb, a tejnedvtől barnán foltosodó; felülete matt, deres Hús: kemény, törékeny; fehéres-sárgás, barnán foltosodik; megtörve bőséges, fehér tejnedvet ereszt, beszáradva megbarnul; heringszagú, íze fanyar savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben nő, nem gyakori faj júliustól októberig
hasonlít hozzá a nem ehető vörösbarna tejelőgomba
Kerti őzlábgomba
Kalap barna, közepe csillagszerűen felrepedezik, széle felé szálas pikkelyes. Lemezek fehérek, krémszínűek, szabadok, a tönk előtt gyűrűbe (kollárium) nőnek össze. Spórapor színe fehér színű. Tönk a piruló galócához hasonlóan sima, nem található rajta az őzlábgombákra jellemző kígyóbőr mintázat. Belül üreges, az alján jól fejlett, földes, kerek gumó található a gallér kettős élű. Húsa sérülésre lassan vörösbarnásra színeződik. parkokban, kertekben, trágyás, nitrogénben gazdag talajon található hazánkban ritka faj májustól októberig
Hasonló fajok: piruló őzlábgomba, és a nagy őzlábgomba.
Kerti rétgomba
Kalap fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik, szélén cafrangos vélum (burok) maradványok lehetnek. Fehéres, krémsárgás, bőrszínű, okkeres, széle világosabb, felülete csupasz, nedvesen tapadós, szárazon a kalap bőre felrepedezik. Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók, eleinte fehéresek, agyagszínűek, később halvány szürkésbarnák, dohánybarnák, éle fehéres, felülete szálas, hártyás, gyenge gallérja hamar eltűnik, helyét spórapor festi meg Hús a kalapban puha, a tönkben szálas, fehéres szántóföldön, legelőn, parkban, füves helyen, korhadó fűrészporon nő, gyakori májustól októberig
hasonló a sima kalapú, gyenge lisztszagú, tönk alján gyökérszerű micéliumszálat viselő, erdőben növő, ehető tavaszi rétgomba
Kerti susulyka
Kalap kúpos, majd kiterül, púpos marad, széle sugárirányban behasadozik, felhajlik; szalmasárga, okkerbarna; felülete sugarasan szálas-selymes. Lemezek a tönkhöz nőttek vagy felkanyarodók, sűrűn állók; eleinte fakósárgák, később olívbarna színűek; élük fehéres. Tönk hengeres; fehéres, okkeres, idősebb korban barnás színű; felszíne finoman pelyhes-korpás Hús vékony, törékeny, a tönkben szálas; fehéres színű; spermaillatú lomb- és vegyes erdőkben, parkokban, erdei utak mentén növő, gyakori faj júniustól októberig
Hasonlít hozzá a mérgező feketedő nedűgomba a feltételesen ehető kerti tintagomba, az ehető mezei szegfűgomba
Kerti tintagomba
Kalap ovális, tojás vagy gyűszű alakú, majd tompán kúpos lesz, széle erősen bordázott, idősen behasadozó; rozsda- vagy okkerbarnás; fiatalon felületét letörölhető, csillámló szemcsék, korpák borítják Lemezek szabadon és sűrűn állók, szélesek; eleinte fehérek, majd szürkésbarnák, végül megfeketednek és elfolyósodnak Tönk henger alakú; csoportos; csöves; fehéres; selymes, fénylő Hús vékony, törékeny, vizenyős; fehéres. lomberdőben, kertben, útszéles, korhadó tönkön nő, gyakori faj áprilistól novemberig
Hasonlít hozzá a mérgező kerti susulyka
Keserű pókhálósgomba
Kalap fiatalon domború, széle kissé aláhajló, majd kiterül; világos vagy sötét olívbarnás, zöldesbarna, közepe okkerbarnásra kifakulhat; felülete sugarasan, benőtten szálas, nedvesen nyálkás, szárazon fénylő Lemezek felkanyarodva a tönkhöz nőttek, elég ritkán állók; fiatalon sötét olívzöldes, idősebb korban olívbarna színűek. Tönk hengeres, néha kissé bunkós; olívszürkés, olívbarna; felülete finoman szálas, múlékony pókhálószerű burokmaradványokkal díszített Hús tömör, vastag; szürkés, okkerfehéres színű; keserű ízű. lomberdőben, néha fenyőerdőben nő, helyenként gyakori júniustól novemberig
Más gombafajjal nem téveszthető össze
Késői laskagomba
Kalap eleinte domború, majd ellaposodik, kagyló-, nyelv formájú; szürke, szürkésbarna, kékesfeketés, hidegebb időben sötétebb színű Lemezek a tönkre lefutók, sűrűn állók; fehéresek Tönk többnyire rövid, oldalt álló, csoportos; színe fehér; pelyhes-szőrös Hús a kalapban rugalmas, a tönkben kemény, szívós lombos fákon vagy azok tuskóin, fahulladékon nő, gyakori faj októbertől decemberig
hasonlít hozzá a világosbarna, fehéres, melegkedvelő nyári laskagomba.
Kétspórás csiperke
Kalap fiatalon félgömb, majd ellaposodik, végül benyomott Fehéres, piszkos-, sötétbarna, széle világosabb. Felületét barnás, sugarasan szálas pikkelyek díszítik. Széle begöngyölt, gyapjas szálak, pelyhek lóghatnak le róla. Lemezei sűrűn és szabadon állók, először rózsaszínűek, majd feketés-barnára színeződnek; élük fehéresen csipkézett. Tönk hengeres vagy a töve felé megvastagodhat. Fehér. Gallérja összetett, gyapjas, fehéres, felülete sima vagy a gallér alatt kissé pelyhes. Hús puha, vastag; fehér, vágáskor vörösödhet, később rozsdás lesz. Jellegzetes csiperke szagú, kellemes ízű. kertben, legelőn, bolygatott területen, trágyadombon nő, gyakori faj márciustól novemberig
Közönséges petrezselyemgomba
egy tőből kiinduló, korallszerűen elágazó ágas-bogas; színe eleinte fehér, később sárgásfehér, kissé barnulhat. termőrétege az ágakról egy irányban lelógó tüskéken található, sokáig fehérek, később sárgás, kissé barnás húsa sajtkeménységű, idősen parafaszerűvé; szaga kellemes, íze retekre emlékeztet lombos fák (többnyire bükk) korhadékán nő júniustól októberig
Leccinum, Barna érdestinóru
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik. Okker-, feketésbarna színű, felülete nemezes, öregedve szálas. Csöves rész: a tönk előtt felkanyarodik, így a tönk körül árok alakul ki, szűk pórusú, fehéres, majd barnás lesz. Tönk: nyúlánk, hengeres, fehér alapon szürkésbarnán szemcsés. Hús: fiatalon kemény, később a kalapban puha, a tönkben szívós, szálas, fehéres, krémszínű, vágáskor nem szürkül meg csak nyírfák alatt növő faj júniustól októberig
Leccinum, Nyárfa-érdestinóru
Kalap: fiatalon félgömb, domború, majd kiterül; szürkésbarna, feketésbarna; a bőre a kalap szélén túlnő Termőréteg: a tönk előtt felkanyarodik; apró pórusú; eleinte piszkosfehér, majd szürkésbarna. Spórapor barna. Tönk: közepén gyakran kissé hasas, a tövénél elvékonyodhat, alapszíne fehéres, rajta sötétszürke, szabálytalanul elhelyezkedő vagy hálózatosan összekötött pikkelyek; tövénél kissé zöldes. Hús: a kalapban puhuló, a tönkben megkeményedik; vágáskor vörösödik, majd szürkésfekete lesz, a bázisban kékül vagy zöldül; májustól októberig, kizárólag nyárfa alatt nő.
összetéveszthető az ehető sötét érdestinóruval
Leccinum, Sárga érdestinóru
Kalap: félgömb alakú, széle aláhajló, a kalapbőr a trámán túlnő, felszíne molyhos, a kalapbőr repedezik, színe okkerbarna, sárgásbar Tráma: szűk pórusú, vastag, öblösen felkanyarodó, sárga, öregen szürkés, feketés, nyomásra barnásfeketés. Tönk: karcsú, hengeres, lefelé egyenletesen vastagodik, görbülhet, sárga alapon felül sárga, lefelé feketésbarna, apró, sűrű pikkelyekkel borított Hús: kemény, fehér, először pirul, majd tönkben hamarább szürkül savanyú talajú lomberdőkben, főleg tölgyesekben, nyártól kora őszig Jellemző bélyegek: sárga, tráma, feketedő kalap, hosszirányban rendezett apró pikkelyes tönk
Leccinum, Sötét érdestinóru
Kalap: félgömb vagy domború, végül ellaposodik, sárgásbarna, feketésbarna, sima vagy jellegzetesen gödörkés, ráncos, idősebben kissé fénylő, nedvesen tapadós, száraz időben felrepedezhet. Termőréteg: vastag, felkanyarodó, szűk pórusú, fiatalon krémfehéres majd sárgásszürke, nyomásra feketedik. Spórapor sárgás-, olívbarnás. Tönk: karcsú, nyúlánk, hengeres vagy bunkó alakú; fehér, sárgásszürke alapon hosszanti barnásfeketés szálas és pikkelyes. Hús: a kalapban hamar megpuhul, a tönkben megkeményedik, fehér, szálas, elvágva feketésszürkére változik júniustól - októberig; gyertyán alatt növő, gyakori gomba.
barna érdestinóru nyír alatt nő és húsa nem feketedik, a nyárfa érdestinóru nyár alatt nő
Leccinum, Tölgyfa-érdestinóru
Kalap: gömb alakúból domború, húsos széle a trámán túlnő, bársonyos vagy apró pikkelykés, barnáspiros. Tráma: vastag, felkanyarodó, szűk pórusú, krémszínűből rozsdásokker Tönk: karcsú, lefelé szélesedő, hengeres, fehér színű, rajta először fehér, majd feketésbarna pikkelyekkel bázisa felé egyenletes rozsdabarnás a felülete. Hús: kemény, fehér, elvágva lilásrózsaszín, majd szürkésibolyás lomberdőben, főleg tölgyek alatt nyártól kora őszig
összetéveszthető a nyárfamikorrhizás, és a fenyőmikorrhizás leccinum fajokkal
Leccinum, Vörös érdestinóru
Kalap: gömb alakúból domború, húsos széle a trámán túlnő, lehet cafrangos, felszíne sima, lehet repedező, színe barnáspiros. Termőréteg: vastag, felkanyarodó, szűk pórusú, krémszínűből barnásszürkés. Tönk: karcsú, lefelé szélesedő, hengeres, fehér színű, rajta először fehér, majd vörösbarna pikkelykékkel bázisa felé lehet zöldeskék. Hús: kemény, fehér, elvágva szürkésrózsaszín árnyalatú, majd fekete lesz, a tönk bázisában kékeszöld obligát nyárfamikorrhizás, világos erdőkben, nyártól kora őszig
összetéveszthető más mikrohiza partnerrel élő szürkülő húsú leccinum fajokkal
Légyölő galóca
Kalap eleinte félgömb alakú, domború, majd ellaposodik, élénkpiros, narancssárga, tapadós felületű. Könnyen leváló, fehér pettyekkel díszített; széle fiatalon sima, idővel kissé bordázott A pettyeket az eső lemoshatja, ilyenkor sima felületű. Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehéresek. Tönk hengeres; fehér hasonló színű, nagy cafrangos lelógó gallérja van. Bocskora nincs; a tönk övesen rücskös Hús: Puha, vizenyős; fehér; a kalap bőre alatt narancssárgás erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben augusztustól novemberig
hasonlít hozzá az ehető császárgalóca
Lepketapló
Termőtest félkör-, vese formájú vagy szalagszerű; felületét bársonyos, szöszös, körkörös sávokkal, az egyes sávok váltakozóan eltérő színűek, barnásak, szürkések, sárgásak, feketések; széle lehet kissé hullámos, ritkán karéjos, színe világosabb a belső sávokénál; az egyes kalapok többnyire csoportosan, zsindelyszerűen helyezkednek el Termőréteg a pórusok aprók, kerekdedek vagy kissé szögletesek; fehéres később halványsárga színűek Hús vékony, szívós, idősebb korban fásodó a termőtest egyéves, de egész évben megtalálható, elsősorban lombos fák (ritkán fenyők) földre hullott ágain, tuskóin
más, mérgező fajjal nem téveszthető össze. A gombának gyógyászati értéke van.
Ligeti csiperke
Kalap fiatalon szögletes alakú, majd kiterül; fehéres, felülete apró, fehéres, barnás pikkelyekkel sűrűn borított Lemezei szabadon és sűrűn állók, viszonylag keskeny; fiatalon rózsás színűek, majd húsrózsásak, végül barna színűek lesznek. Tönk hengeres vagy lefelé vastagodó; fehér; a jól fejlett hártyás gallér alatt barnás pikkelyes, a tövénél repedezett. Húsa vastag, fehér, a tönk csúcsán és a kalapban, vágáskor vörösödik ligetes lomb- és fenyőerdőben, réten, legelőn nő, elég gyakori faj júniustól novemberig;
hasonlít hozzá a sárguló húsú és vegyszerszagú csiperkék ezektől a vörösödő húsa különíti el.
Lila pereszke
Kalap domború, majd ellaposodik, széle fiatalon begöngyölt; ibolya, ibolyás-barna; idősödve kifakulhat okkerbarnásra; felülete csupasz Lemezek a tönkre foggal lefutók; ibolyásak, idővel lilásbarnásak, húsbarnásak lesznek. Tönk többnyire bunkó alakú; ibolyaszínű, a tövén élénklilás micélium bevonat is lehet, csúcsán fehéren deres, lefelé szálas Húsa vastag, a kalapban puha, a tönkben szálas; lilás, idősen lilás-fehér lomb- és fenyőerdőben, sokszor folyásokban nő, gyakori faj szeptembertől decemberig (néha májusban is)
hasonlít hozzá a mérgező retekszagú kígyógomba, a nem ehető kék pókhálósgomba és az ehető lilatönkű pereszke.
Lilatönkű pereszke
Kalap domború, majd ellaposodik, széle sokáig begöngyölt; bőrszínű, halványbarnás; felülete csupasz. Lemezek a tönkre foggal ránőnek; fehéresek, bőrszínűek, halványszürkések Tönk bunkó alakú; ibolyáslila, idősödve kifakulhat; felülete szálas, pikkelyes Húsa vastag, a kalapban puha; fehéres; a tönkben szálas, szürkés füves helyen, legelőkön, erdőszélen növő, hazánk egyes részein gyakori faj októbertől novemberig (néha tavasszal is)
hasonlít hozzá a mérgező retekszagú kígyógomba, a nem ehető kék pókhálósgomba, és az ehető illatos pereszke és lila pereszke.
Lomberdei csiperke
Kalap fiatalon kissé szögletes, félgömb alakú, majd kiterül; felülete barnás alapon sűrű, vörösesbarna, barna szálas, durva pikkelyekkel Lemezei sűrűn és szabadon állók, fiatalon szürkésrózsás, majd feketésbarnás, sérülésre vörösödik Tönk karcsú, bunkó alakú vagy gumós; fehéres, sérülésre vörösödik, majd megbarnul; magasan álló, hártyás gallérja van. Húsa vékony, fehér, vágásra vörösödik lomberdőben nő, gyakori faj júniustól októberig
nagyon hasonlít hozzá a vékonyabb, finomabb pikkelyes kalapú, ehető fenyves csiperke. A mérgező téglavörös susulyka, tintaszagú csiperke és az ehető kétspórás csiperke.
Lucfenyvesi rizike
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik, kissé tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt; narancsvörös, már fiatalon is zöldesen foltosodó; felülete körkörösen zónázott, nedvesen nyálkás. Lemezek: tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, kissé elágazók, törékenyek; narancsszínűek, zöldesen foltosodók Tönk: hengeres, lefelé kissé elvékonyodó; idősebb korban üreges; a kalaphoz hasonló színű; felülete sötétebben foltos Hús: törékeny, pattanva törik; narancsos; megvágva sárgarépaszínű tejnedvet ereszt ami kb. 15 perc múlva borvörös színűre változik fiatal lucosokban nő, gyakori faj augusztustól novemberig
hasonlít hozzá a nem ehető begöngyöltszélű tejelőgomba, a fakó szőrgomba és az ehető ízletes rizike
Májgomba
Termőtest fiatalon gumószerű, később nyelv vagy vese formájú, esetleg karéjos; néha oldalt álló hengeres tönkje van; kezdetben narancsos, azután húsvörös, húsbarna; felülete sugarasan sávos, nedves időben nyálkás, szárazon kissé ragadós Termőréteg a pórusok szűkek, kör alakúak, szabályosak; színük fehéres, sárgás, idősebb korban vörösesbarna Hús puha, nedvdús, sugarasan rostos szerkezetű; fehéres, törésre vagy idősebb korban vöröses levet ereszt lomberdőkben, elsősorban tölgyfák törzsén, sebzési helyeken, de elhalt fán is nő, nem ritka faj júniustól októberig
Más fajjal nem téveszthető össze
Májusi pereszke
pereszke Kalap fiatalon félgömb alakú, majd kiterül, széle eleinte begöngyölt, majd hullámos lesz; krémszínű, szürkésokker; felülete csupasz Lemezek a tönkre foggal ránőnek; keskenyek, sűrűn állók; fehéresek, krémszínűek. Tönk bunkó alakú vagy lefelé vékonyodó, esetleg kissé hasas; a kalaphoz hasonló színű. Húsa a kalapban vastag, rugalmas, a tönkben szálas; fehéres, krémszínű; erősen lisztszagú lomberdőben, erdőszélen, réten nő, gyakori faj április közepétől június elejéig (néha ősszel is)
hasonlít hozzá a mérgező téglavörös susulyka és az ehető tejpereszke
Márványos pereszke
Kalap domború, majd ellaposodik, benyomottá válik; szürkés, barnásszürkés, vízfoltos; csupasz, szélén fehéren deres, idősen ráncosan bordázott lehet Lemezek a tönkre foggal ránőnek vagy kissé lefutók; fehéresek, majd szürkésokkerek, végül rózsásbarnásak Tönk hengeres vagy lefelé keskenyedő, csoportos; fehéres, halvány szürkésbarnás, szálas, csíkos. Húsa vastag, a kalapban puha, a tönkben szálas; fehéres, halványszürkés; gyengén lisztszagú, néha kellemetlen szagú füves helyen, világos erdőszélen növő, sokszor boszorkánykörben megjelenő gyakori faj augusztustól novemberig
Hasonlít hozzá a mérgező mezei tölcsérgomba, és az ehető illatos pereszke, ördögszekér-laskagomba, valamint a szappanszagú pereszke
Mérges pókhálósgomba
Kalap fiatalon félgömb, domború, később kiterül, sokszor tompán púpos marad, széle először aláhajló, majd hullámos lesz; narancsos-rókaszínű, barnás; felülete bársonyos-nemezes, finoman benőtten szálas-pikkelyes, idősebb korban lecsupaszodhat. Lemezek a tönkhöz nőttek vagy kissé felkanyarodók, hasasak, elég vastagok, szélesek, ritkán állók; eleinte narancsos-rókaszínűek, majd fahéjbarnák. Tönk hengeres, lefelé kissé elvékonyodhat; tömör, rozsda-sárga; felülete sima, finoman szálas; sárga, pókhálószerű részleges burka hamar eltűnik Hús vékony; sárgás, rőtszínű, kissé retekszagú savanyú talajú lomberdőkben nő, gyakori faj júliustól októberig
Hasonlít hozzá a sárga rókagomba
Mezei csiperke
Kalap fiatalon félgömb, domború, végül ellaposodik, fehéres, okker, felülete selymes-szálas, barna pikkelykés is lehet, széle fiatalon pelyhes. Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek, fiatalon élénk rózsaszínűek, majd húsvörösek, végül éretten csokoládébarnák. Spórapor sötétbarna színű. Tönk karcsú, hengeres vagy orsó formájú, lefelé keskenyedő, fehéres; gallérja vékony, múlékony, lelógó; felülete a gallér alatt kissé pelyhes. Hús vastag, puha, fehéres; elvágva nem vagy csak gyengén vörösödik; jellegzetes csiperkeszagú és jóízű. legelőkön, füves helyeken, boszorkánykörökben nő, gyakori faj májustól novemberig
összetéveszthető a karbolszagú csiperkével (mérgező), erdőszéli csiperkével, pusztai csiperkével
Mezei szegfűgomba
kalapja fiatalon púposan domború, később lapos, közepén gyakran kissé csúcsos; az öreg gomba kalapjának a széle felhajló, hullámos, sárgásbarnás lemezei ritkán állnak, nem lefutók, aránylag vastagok, a tönk felé lekerekítettek. Színük világos sárgásbarnás tönkje karcsú, egyenes, egyenletesen vastag, olyan szívós, hogy körömmel kell lecsípni. Színe a kalappal megegyező vagy alul kissé sötétebb. húsa a kalapban vékony, eléggé rugalmas, halványsárgás, a tönkben szívós és nehezen elszakítható. Jóízű és feltűnően fűszeres jó szagú, szegfűszegre emlékeztető illatú. mindenféle gyepen, réten, kertben nő májustól októberig
Mezei tölcsérgomba
Kalap fiatalon domború, majd kiterül és benyomottá válik, széle gyakran hullámos, kajla; fehéres, idővel szürkéssé válhat; felülete selymesen fénylő Lemezek: kissé lefutók, sűrűn állók, fehéresek. Tönk görbült, lefelé elvékonyodó, tömör, fehér színű. Hús a kalapban puha, a tönkben rostos, szálas; fehér, sárgásfehér, lisztszagú füves helyen nő, gyakori faj májustól novemberig
hasonlít hozzá az ehető márványos pereszke, mezei szegfűgomba és ördögszekér-laskagomba. Sok hasonló, fehéres tölcsérgomba létezik, melyek mérgezőek
Nagy döggomba
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik, gyakran tompán púpos, széle fiatalon begöngyölt, később hullámos; fehéres, krémszínű, okkeres bőrszínű, barnásszürke; selyemfényű, finoman benőtten szálas; bőre lehúzható Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók, szélesek; fiatalon fehéresek, majd sokáig sárgás színűek, végül hússzínűek lesznek Tönk hengeres vagy bunkó alakú; fehéres; selymesfényű, benőtten, hosszan szálas, csúcsán pelyhes felületű Hús:a kalapban nagyon vékony, a tönkben szálas; fehéres; dohos lisztszagú lomberdőben nő, hazánkban elég ritka júniustól októberig
hasonlít hozzá a mérgező öldesszürke döggomba a feltételesen ehető szürke tölcsérgomba és az ehető májusi pereszke
Nagy őzlábgomba
Kalap nagy fiatalon dobverő, félgömb alakú, majd esernyőszerűen kiterül, közepén púpos; fehéres, halványbarnás alapon letörölhető barna, nagy, szálas pikkelyekkel; púpja egyszínű, barna, sima. Lemezek sűrűn állók, szabadok, a tönk körül gyűrűbe nőnek össze; fehéresek, idővel kissé barnásak. Tönk karcsú, tövén nagy gumóval; fehéres alapon barnán márványozott; fejlett, vattás, összetett gyűrűje - gallérja - eltolható; kalapból csuklósan kifordítható. Húsa a kalapon puha, vastag, a tönkben szívós, rostos; fehér lomb és fenyőerdőben, erdőszélen, réten, gyakori faj májustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező párducgalóca, az ehető óriás csiperke, piruló őzlábgomba és karcsú őzlábgomba
Nagyspórás csiperke
Kalap félgömb alakúból hamar kiterülő; széle aláhajló; felszíne sugarasan szálas vagy pikkelykés; színe fehéres. Lemezei sűrűk, sápadt rózsaszínűek, öregen bíborbarnák, szabadok. Tönk vaskos, hengeres, fehér, a lógó, fejlett gallér fölött rózsaszínesre színeződik, alatta fehéresen pelyhes; a gallér alsó része küllőszerűen mintázott. Húsa vastag, fehér, elvágva barnul, ánizs vagy keserűmandulaszagú réten, erdőszélen, esetleg parkban, nem gyakori júniustól októberig Kalap félgömb alakúból hamar kiterülő; széle aláhajló; felszíne sugarasan szálas vagy pikkelykés; színe fehéres. Lemezei sűrűk, sápadt rózsaszínűek, öregen bíborbarnák, szabadok. Tönk vaskos, hengeres, fehér, a lógó, fejlett gallér fölött rózsaszínesre színeződik, alatta fehéresen pelyhes; a gallér alsó része küllőszerűen mintázott. Húsa vastag, fehér, elvágva barnul, ánizs vagy keserűmandulaszagú réten, erdőszélen, esetleg parkban, nem gyakori júniustól októberig Elkülönítő bélyegei: nagy termet, fehér alapszín, termőhely, ánizs vagy keserűmandulaszag, barnuló hús
Narancsvörös csészegomba
fiatalon szabályos csésze, később lapos, nyomott széle hullámos, külső oldala világos narancsszínű, felülete lisztes belső oldala élénk narancsvörös, sima húsa vékony, törékeny utak, farakások mentén, talajon, többnyire csoportosan június-október nem ritka
összetéveszthető az osztrák csészegombával
Nyálkás gyökeres fülőke
Kalapja fiatalon domború, majd ellaposodik, közepe mindig púpos szürkéssárgás, sötétbarnás, ritkán fehéres; felülete sugarasan ráncos, nedves időben ragadós, szárazon fénylő; bőre lehúzható Lemezei szélesen a tönkhöz nőttek vagy foggal lefutók; szélesek, ritkán állók; fehéresek, élük lehet barnás tönkje orsószerű, alja mélyen gyökerező; felül fehéres, lefelé a kalapnál világosabb színű Húsa a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben szívós, rostos; fehér fatuskón vagy a talajon nő, gyakori faj júniustól novemberig
hasonlít rá a nem ehető hosszúszárú fülőke, melynek kalapja és tönkje sötétebb és bársonyos felületű
Nyálkástönkű pókhálósgomba
Kalap domború, később ellaposodik, tetején ekkor is tompán púpos, széle kissé aláhajló; okker-, méz-, agyag-, vagy olívbarna, sokszor foltosan vagy a közepén sötétbarna színű; felülete erősen nyálkás. Lemezek a tönkhöz nőttek vagy foggal lefutók; fiatalon kékesibolyásak, később rozsdabarna színűek, élük világosabb. Tönk hengeres vagy orsó formájú; felül fehéres vagy kissé ibolyás árnyalatú, lefelé szürkés olívbarnás; felületét övszerűen felszakadozó nyálkás burok borítja, mely szárazon fénylő Hús halványsárga, a tönkben barnás színű lomberdőben nö, gyakori faj júniustól novemberig
hasonlít hozzá a barna nyálkásgomba és a vöröses nyálkásgomba
Nyárfa pereszke
Kalap domború, majd ellaposodik, gyakran szabálytalan; barnás, húsvöröses; felülete tapadós, ragadós, majd száraz, talaj- és levélmaradvány ragadhat rá Lemezek szélesen vagy foggal a tönkhöz nőttek; fehéresek, idősödve kissé vörösbarnásak, gyakran foltosak Tönk hengeres vagy lefelé vékonyodó; fehéres vagy világos vörösesbarnás; felülete csupasz vagy finoman pelyhes, szálas Húsa a kalapban puha, eléggé vastag, a tönkben szálas; fehér, a kalap bőre alatt és a rágásnyomokban vörösesbarna kizárólag nyárfák alatt, különösen az alföldi, homoki nyárosokban nő, gyakori faj szeptembertől novemberig
több hasonló, nem ehető rokon fajt ismerünk. Hasonlít hozzá az ehető vörösfoltos csigagomba
Nyári laskagomba
Kalap eleinte domború, majd ellaposodik, kagyló, nyelv formájú, széle idősen hullámos. Fehéres, krémszínű, piszkos szürkésbarna, csupasz Lemezek a tönkre lefutók, sűrűn állók, vékonyak, fehéresek. Spórapora fehér. Tönk oldalt álló, fehéres, felülete szöszös, szálas Húsa kalapban puha, rugalmas, a tönkben kemény, szívós, fehéres lomb- és fenyőerdőben, fatuskón, főleg fekvő bükkön, hárson, fűrészporon nő, gyakori faj májustól szeptemberig
kicsit hasonlít hozzá a szürkésbarna, kékesfeketés, hidegkedvelő, ehető kései laskagomba
Nyári szarvasgomba
Termőtest szabálytalan gumó alakú; barnásfeketés színű; vastag kérgét sokszögletű; piramisszerűen kiemelkedő szemölcsök borítják Termőrész a termőtest belsejében, az erek felületén található Hús kemény, márványszerűen erezett, fiatalon szürkésfehér vagy sárgásfehér, idővel bíborbarna színű lesz; szaga eleinte gyenge, majd főtt kukoricára emlékeztet, íze jellegzetes. elsősorban meszes talajú lomberdők (tölgy, bükk) üde részein, erdőszélen, a föld felszíne alatt növő, nem ritka faj. Egy fészekben gyakran több termőtest is található. júliustól decemberig
Hasonlít hozzá a mérgező rőt áltrifla, amit a szarvasgomba hamisítására használtak
Nyírfa szőrgomba
Kalap: közepe bemélyed, rózsa-, lazacszínű, sötétebb, körkörös zónákkal Felülete a széle felé szőrös-bozontos, pereme sokáig begöngyölt. Lemezek: először halvány színűek, majd húsvörösek. Tönk: fehéres, halványrózsás, felülete sötétebben foltos-gödörkés; a tejnedv fehér marad; égetően csípős ízű Hús: fehéres, erősen csípős nyír alatt, erdőkben, parkokban, savanyú talajon, hazánkban nem gyakori augusztustól októberig mikorrhizás; erősen csípős, gyantaszerű anyagokat tartalmaz, amelyek rosz-szullétet okoznak. Speciálisan előkészítve (többször átmosva, felfőzve) a méreganyagok eltávolíthatók belőle, ezért egyes országokban fogyasztják
hasonlóak a fakó szőrgomba, és a fehér szőrgomba
Olajszínű csigagomba
Kalap fiatalon domború, széle sokáig begöngyölt, közepén púpos, majd kiterül, púpja megmarad; piszkosbarna, olívbarna, szürkésbarna, közepe gyakran sötétebb; erősen nyálkás felületű Lemezek a tönkre lefutók, távol állók, vastagok; fehérek Tönk hengeres, töve felé elvékonyodó; csúcsán fehér, deres, korpázott, a gallérzóna alatt, fehér alapon barnán márványozott, nyálkás; fiatalon a kalap szélét a tönkkel nyálkás pókhálószerű szálak kötik össze, melyek idővel nyomtalanul eltűnnek Hús tömör, fehér lomberdőben nő, elég gyakori faj szeptembertől novemberig
hasonlít hozzá a szintén ehető, világosabb kalapú és tönkű; rokon faj az olajbarna csigagomba. Más fajjal nem téveszthető össze
Ördögszekér laskagomba
Kalap kezdetben domború, majd ellaposodik, végül tölcsér formájú, széle fiatalon begöngyölt, majd kiegyenesedik és hullámos, kajla lesz; felülete kezdetben kissé nemezes, majd csupasz; kávébarnás, esetleg piszkosfehér színű, néha rozsdafoltos vagy benőtten sugarasan szálas Lemezek a tönkre mélyen lefutók, elágazók; fehéresek, idővel szürkések Tönk oldalt álló vagy központi helyzetű, gyakran gyökerező; fehéres Hús fehér; fűszeres illatú legelőkön, réteken, az ördögszekér nevű növény és más ernyősvirágzatúak közelében nő. Helyenként gyakori faj. októbertől decemberig (ritkán tavasszal is)
hasonlít hozzá a mérgező mezei tölcsérgomba és az ehető márványos pereszke.
Óriás papsapka
süvege változatos, szabálytalan alakú, durván ráncolt, világossárgás-, sötétbarna tönkje fehéres, rövid, bordás, többüregű világos lomb-, ritkábban fenyőerdőben, talajokon vagy erősen elkorhadt tuskókon áprilistól májusig
összetéveszthető más papsapkafajokkal
Óriás pöfeteg
Termőtest gömbölyded vagy lapított, alja kisé összehúzott, ráncolt, gyakran karógyökérszerű micéliummal; külső burka csaknem sima, bőrszerű; fehéres, krémszínű, igen törékeny Termőrész a termőtest belsejét tölti ki, belső burka éréskor a külsővel együtt szétesik és szabaddá válik a szivacsos állományú termőrész Hús fiatalon rugalmas; fehér színű, később szivacsos; nedvesen pépszerű, zöldessárga, éréskor barna színű; idős állapotban kellemetlen szagú és ízű erdőn-mezőn, nitrogénben gazdag talajon, csalánosokban, szőlőkben, trágyázott helyeken nő, nem ritka faj júniustól októberig
Óriás tölcsérgomba
Kalap fiatalon domború, közepén egy jellegzetes púppal, majd ellaposodik, tölcséressé válik, de a púp még idős korban is megmarad; fehéres-sárga, bőrszínű, okkersárgás; idősebb korban kifakul; felülete selymes, matt, csupasz, szárazon fénylő; széle sokáig begöngyölt. Lemezek erősen lefutók, ritkán állók, a kalap szélénél több köztes lemezzel; először fehéresek, majd krémszínűek. Tönk bunkó formájú, a tő felé vastagodik; kalaphoz hasonló színű; szálas. Hús rugalmas, szárazon szívós; fehéres réten, világos lomberdőben, bokros helyeken, sokszor boszorkánykörben nő gyakori faj szeptembertől decemberig
Hasonlít hozzá a kisebb termetű, gyengén lisztszagú, mérgező viaszfehér tölcsérgomba és a lisztszagú, ehető hatalmas tölcsérgomba.
Osztrák csészegomba
nyeles, néha hiányozhat kör, ovális, csésze alak széle hullámos, kissé behajló külső oldala fakóvörös, okkeres, piszkosfehér szőrökkel, pelyhekkel borított belső oldala élénk skarlátvörös, sima, fénylő húsa vékony, törékeny famaradványokon nő február-március, nem ritka
összetéveszthető a narancsvörös csészegombával
Párducgalóca
Párducgalóca Kalap félgömb, majd ellaposodik; halványszürkés-, sötétbarna; felületén könnyen leváló fehér pettyek vannak; széle bordázott. Lemezei sűrűn és szabadon állók, felkanyarodók; fehérek. Tönk hengeres; fehér, finoman pelyhes, szálas; gyengén fejlett, lelógó, fehér gallérja van, bocskora nincs; peremesen gumós töve felett több pelyhes, gyűrűszerű zóna van. Hús: puha, vizenyős; fehér; néha retekszagú savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben júniustól – novemberig
hasonlít hozzá a feltételesen ehető piruló galóca, szürke selyemgomba és az ehető nagy őzlábgomba
Párducpereszke
Kalap domborúan kúpos, majd ellaposodik, púpos marad, széle sokáig begöngyölt, majd hullámos; szürke; felületét sötétebb színű, széles, tetőcserépszerű, szálas pikkelyek díszítik Lemezek a tönkre foggal ránőnek, aránylag szélesek, kissé vastagok; fehéresek, zöldessárga árnyalattal; fiatalon vízcseppeket választanak ki Tönk lehet kissé hasas vagy bunkó formájú; fehéres; felülete finoman szálas; a friss példányok csúcsa gyakran vízcseppes Hús vastag; fehéres savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben nő, hazánkban ritka faj augusztustól októberig
hasonlít hozzá az ehető fenyő-pereszke és sárguló pereszke
Pecsétviaszgomba
Pecsétviaszgomba Kalap félkör, vese vagy legyező alakú, vöröses színű, közepe barnás, a növekedésben lévő kalapszél fehéres, sárgás színű; felülete félkörösen barázdált, fényes, lakkszerű réteggel borított Termőréteg a pórusok aprók, szabályosak; fehéresek, később piszkosszürkék Tönk oldalt álló, egyenetlen, sokszor kissé lapított, gyakran görbült; színe, felülete a kalaphoz hasonló Hús rostos, szívós, fakeménységű; világosbarna lomberdőkben, főleg tölgyesekben, fák tövében, tuskóján, egyenként vagy csoportosan előforduló, gyakori faj júniustól októberig
Más fajjal nem téveszthető össze. Gyógyászati jelen-tősége miatt a távol-keleti országokban termesztik
Pelyhes keserűgomba
Kalap: fiatalon domború, majd kiterül és bemélyed, végül tölcséressé válik, széle sokáig aláhajló; fehéres, később okkersárgán foltos; felülete bársonyos-nemezes, az idős példányok lecsupaszodhatnak Lemezek: kissé lefutók, ritkán állók, vastagok, gyakran elágazóak; fehéresek; idővel okkersárgák lesznek Tönk: hengeres; fehéres, gyakran okkerfoltos; felülete bársonyos-nemezes Hús: kemény, pattanva törik; fehér; sérülésre fehér tejnedvet ereszt; íze égetően csípős savanyú talajú lomberdőkben nő, szárazságtűrő faj júliustól októberig
hasonlít hozzá a nem ehető rózsáslemezű keserűgomba, a feltételesen ehető fehértejű keserűgomba és az ehető földtoló galambgomba
Pikkelyes pöfeteg
Termőtest hengeres, zsák alakú, felül kiszélesedő Fiatalon fehér, majd szürkés, idővel okkerszínű, végül barna. A külső burok molyhos, kissé szemcsés, néha tüskés, idővel táblás pikkelyekre repedezik. A belső burok vastag, törékeny, éréskor a felső felülete darabokra esik szét. Termőréteg a termőtest felső kétharmad részében található, alsó része meddő, éréskor után a kehely alakú meddő rész sokszor hónapokig megmarad Hús puha, szivacsszerű, fiatalon fehér, majd sárgászöldes, végül barnás. Szaga gyenge, karbolra vagy vizeletre emlékeztet, íze jellegzetes. legelőn, mezőkön, erdei tisztásokon nő, gyakori faj júniustól októberig
hasonló a nagyobb, sima felületű, gömbölyű alakú, ehető óriás pöfeteg és hasadt pöfeteg, mely kissé keményebb húsú
Piros galambgomba
Kalap: félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodik, közepe bemélyed; cinóber-, kármin-, rózsásvörös, néha okkeresen foltos; deres, matt, száraz Lemezek a tönkhöz nőttek, néha elágazóak; fehéresek, később halvány krémszínűek, élük gyakran piros Tönk hengeres, esetleg kissé hasas; tömör; fehér, de gyakran rózsás árnyalatú Hús igen kemény, pattanva törik; fehéres; szagtalan lomb- és fenyőerdőben nő, szárazságtűrő, nem ritka faj júliustól októberig
hasonlít hozzá a mérgező hánytató galambgomba
Piruló galóca
Kalap fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; vörösesbarnás; varszerű, fehéres, sárgás, később rózsásbarnás pettyekkel díszített. Bőre könnyen lehúzható. Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek, fehérek, vörösen foltosodóak Tönk fehéres, vörösödő; bocskora nincs. a tönk övesen rücskös, jól fejlett, lelógó; fehér bordás gallérja van. Hús: Puha, fehér, vörösödő, különösen a tönk tövében lomb- és fenyőerdőben nő gyakori faj májustól októberig
hasonlít hozzá a párducgalóca
Piruló őzlábgomba
Kalap dobverő vagy félgömb alakú, majd esernyőszerűen kiterül, de közepe púpos marad; fehéres felülete barnás, nagy, tetőcserépszerű, szálas pikkelyekkel díszített; púpja egyszínű, barna, sima. Lemezek sűrűn állók, szabadok, szélesek, a tönk körül gyűrűben összenőttek; fehérek, később világosbarnák, sérülésre vörösödnek. Tönk karcsú, töve gumószerűen megvastagodik; fehér majd vörösesbarna lesz; felülete sima; vattás, jól fejlett, összetett, elmozdítható gyűrűje van; a kalapból csuklósan kifordítható. Húsa a kalapban vastag, puha, a tönkben szívós,fehér, vágásra először narancsszínű, majd megvörösödik, végül megbarnul fenyőerdőben, ritkábban lomberdőben, gyakori faj májustól novemberig
Hasonló hozzá a mérgező párducgalóca, az ehető karcsú őzlábgomba és a nagy őzlábgomba.
Pisztricgomba (Bagolygomba)
Kalap félkör-, vese- vagy nyelv alakú, közepe kissé bemélyedő, köldökös, pereme elvékonyodó, sokszor behajló; világossárga, okker vagy krémszínű; felülete körkörösen elrendezett, háromszög alakú, rányomott, barnás pikkelyekkel díszített Termőréteg a pórusok tágak, szabálytalanul szögletesek, a tönkre lefutók; kezdetben fehéresek, később okkeresek vagy krémszínűek Tönk többnyire oldalt álló, görbe; színe a kalapéhoz hasonló, fehér, sárgásfehér, töve feketés; felülete hálózatosan recés Hús fiatalon rugalmas, később szívós-rostos, fásodó; fehér, krémszínű lombos fák törzsén, különösen dió- és eperfán gyakori. Az élő fát is megtámadja áprilistól októberig
Ragadós bocskorosgomba
Kalap harang alakú, majd kiterül, végül ellaposodik; fehér vagy szürkés; felülete ragadós, csupasz; ritkán fehéres burokmaradvány lehet rajta Lemezek sűrűn és szabadon állók, szélesek, hasasak; fiatalon fehérek, majd rózsaszínűek, végül hússzínűek lesznek Tönk felfelé elvékonyodó; a kalapból csuklósan kifordítható. Fehéres - szürkés színű, sima. Tövén nagy fehér bocskora van, gallérja nincs. Hús Puha, vizenyős, fehér. főleg homokos talajon, bolygatott helyen, szántóföldön, akácosban nő, gyakori faj áprilistól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező gyilkos galóca, a fehéres példányai, és az ehető fehér tarlógomba
Ráncos galambgomba
Kalap félgömb alakúból domborún át kiterülő, közepe mindig bemélyed, széle aláhajló, öregen ráncolt; felszíne kissé ragadós, később száraz, lehet finoman sugarasan ráncolt; színe hússzínű, okker-vörös, szürkés-vörös, zöld nélkül, általában a közepe világosabb Lemezek krémszínűek, sűrűek, tönkhöz nőttek, féllemez nincs, öregen okkeresen foltosodnak Tönk hengeres vagy lefelé keskenyedő, üregesedő, fehér, hosszant ráncolt, lehet rózsásan futtatott, öregen sárgásan vagy barnásan foltosodik Húsa fehér, kemény, öregen törékeny, elvágva rozsdásan foltosodhat lomberdőkben, nagyon gyakori májustól októberig
Ráncos tintagomba
Kalap eleinte ovális, tojás formájú, majd harang alakú, végül tompán kúpos, széle mélyen, hosszan bordázott, ráncos, idősen behasadozik és felpöndörödik; szürke, szürkésbarna; közepén barnás, letörölhető pelyhekkel Lemezek szabadon és sűrűn állók, szélesek, hasasak; fiatalon fehérek, majd szürkésbarnák, végül feketék lesznek és elfolyósodnak; élük fehéres Tönk hengeres, lefelé kissé elvékonyodik, csoportos; csöves; fehér vagy szürkés; selymes fényű, a töve közelében gyűrűszerű zónával Hús vékony, törékeny, puha, vizenyős füves helyen vagy fák tövében, út mellet nő, gyakori faj áprilistól novemberig
Hasonlít hozzá az ehető gyapjas tintagomba
Redős papsapkagomba
süvege változó alakú, kerekded, néha tompán csúcsos, lebenyes, agyvelőszerűen ráncos, széle szabálytalanul hullámos, a tönkkel többé-kevésbé összenőtt; gesztenyebarna, vörösbarna színű tönkje fiatalon tömör, később szabálytalanul üreges, többüregű fehéres vagy fakó bőrszínű; felülete sima vagy hosszirányban barázdált húsa törékeny, viasszerű savanyú talajú fenyvesekben, talajon vagy fakorhadék közelében nő március végétől májusig
összetéveszthető a mérgező vörösbarna papsapkagombával az ehető cseh és ízletes kucsmagombával
Retekszagú fakógomba
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik, széle sokáig aláhajló, végül hullámos; bőrszínű, okkerbarna, közepe vörösesbarnás, felülete sima, nedvesen kissé nyálkás-ragadós, szárazon fénylő Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók, vékonyak; fiatalon agyagszínűek, idősebb korban fahéjbarnák, élük eleinte fehéres Tönk hengeres, alja kissé gumós; idősen üregesedő; fehéres, a tövében barnás színű; felületét szemcsék, pikkelykék borítják Hús kemény; fakóbarna; erősen retekszagú lomb- és fenyőerdők talaján, sokszor tömegesen nő, gyakori faj júniustól novemberig
hasonlít hozzá az ehető illatos pereszke
Retekszagú kígyógomba
kalapja fiatalon kúposan domború, harang alakú, majd ellaposodik, közepén púpos marad, széle nedvesen bordázott; halványlilás, rózsáslilás lemezei szélesen a tönkre nőttek vagy szabadon állók, szélesek, ritkán állók, lilásrózsásak, szürkésfehérre fakulnak. tönkje hengeres alul kissé vastagabb; üreges; kalaphoz hasonló színű; felülete sima, a tövénél gyakran szöszös. húsa vékony törékeny, vizenyős; rózsáslilás, retekszagú és ízű lomb- és fenyőerdőben növő júniustól novemberig
összetéveszthető a mérgező rózsás kígyógombával, az ehető erdei szegfűgombával, a húsbarna pénzecskegombával, a lila és a lilatönkű pereszkével
Rőt áltrifla
Termőtest gömbölyded, gumó alakú, kissé lapított; alján gyökérszerű, fehéres, sárgás micéliumköteggel; burka vastag, kemény, sárga, okkeres; felülete szemölcsös-pikkelyes, felrepedező Termőrész a termőtest belsejében található, éréskor a burok repedéssel felnyílik és a spórák szétszóródnak Hús kemény, rugalmas; eleinte szürkésrózsás, majd márványozottan bíborfekete, éretlen porszerű, lilásszürke savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, talajon vagy mohapárnán, gyakori faj júniustól októberig
összetéveszthető az ehető nyári szarvasgomba és homoki szarvasgomba, valamint a bimbós pöfeteg és szürke pöfeteg példányaival
Rózsás kígyógomba
kalapja élénkrózsás, húsrózsás színű ibolyaszín nélkül fiatalon kúposan domború, majd ellaposodik, középen púpos marad Széle bordás Lemezei fehéresrózsásak, húsrózsásak, szélesen a tönkre nőttek, vagy szabadon állók, hasasok, szélesek ritkán állók, felkanyarodók. Tönkje közepesen vastag, hengeres, alul kissé vastagabb, a kalaphoz hasonló színű, sima, a tövénél szöszös. Húsa vékony, törékeny, vizenyős, színe fehéres, halvány rózsás színű, retekszagú és ízű. lomb és fenyőerdőkben talajon nő gyakori faj júniustól novemberig
összetéveszthető a mérgező retekszagú kígyógombával
Rozsdasárga tőkegomba
Kalap félgömb alakú, később domború, végül kiterül, széle sokáig aláhajló; aranysárga, rozsdasárga színű; felülete ragadós, fénylő, sötétebb, rásimuló vagy kissé felálló, szálas pikkelyekkel borított Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók; fiatalon sárgák, később olívrozsdabarna színűek; élük sárgásan pillázott Tönk hengeres, sokszor görbe, csoportos; sárgás, alul barnás; felső részén barnás, hamar szétfoszló pelyhes-szálas gallér látható, alatta a tönk szálas, pikkelyes, felülete száraz Hús merev; sárga, a tönk aljában rozsdaszínű lombos fák törzsén - tuskóján, csoportosan, szeptembertől novemberig
ehető gombafajjal nem téveszthető össze; a tőkegombák nemzettségébe több hasonló, nem ehető faj is tartozik
Rozsdasárga tölcsérgomba
Kalap fiatalon domború, hamar tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt, majd hullámos; rozsda-sárga, vörösbarna, de kifakulhat, gyakran sötétebben foltos; felülete csupasz Lemezek mélyen lefutók, sűrűn állók, keskenyek; halvány rozsda-sárgák Tönk töve kiszélesedik és az avart bozontosan átszövő micélium szálakban folytatódik; a kalapnál kissé világosabb színű, felülete szálas Húsa fiatalon rugalmas, később a kalapban puha, a tönkben szívósabb; a kalap színénél halványabb lomb- és fenyőerdőben, sokszor folyásokban nő, gyakori faj augusztustól decemberig
hasonlít hozzá a mérgező világító tölcsérgomba, az ehető élénkszínű nyirokgomba, sárga rókagomba és a sereges tölcsérgomba
Rozsdásszárú fülőke
Kalapja fiatalon domború, majd ellaposodik, krémszínű, közepe sötétebb, hamar kifakuló, sima, csupasz. Lemezei a tönkhöz nőttek vagy felkanyarodók, sűrűn állók, keskenyek, fehérek Tönkje hengeres vagy kissé gumós, néha csoportos, rozsdabarna vagy kalapszínű, sima, fénylő, alján fehéres vagy hússzínű micéliumszálak lehetnek Húsa a kalapban igen vékony, törékeny, a tönkben szálas, rostos lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj májustól novemberig
összetéveszthető több nem ehető fülőke fajjal, mezei szegfűgombával
Sárga gerebengombaSárga gerebengomba
Kalap: domború, majd ellaposodik, idővel benyomottá válik, több példány kalapja össze is nőhet. Széle eleinte begöngyölt, majd hullámos, karéjos; felülete sima, fiatalon nemezes, majd csupasz, sárgásfehér, krémszínű Termőréteg: sűrű, törékeny, sárgásfehér tüskékből áll; a tönkre kissé lefutó Tönk hengeres vagy lefelé elvékonyodó, gyakran oldalt álló; tömör; színe a kalapénál világosabb, sárgásfehér; felülete sima Hús: vastag, merev, törékeny; fehéres-sárga; fiatalon jóízű, az öreg példányok kesernyések savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben gyakori faj júliustól novemberig
hasonlít hozzá az ehető sárga rókagomba, de a tüskék alapján könnyen elkülöníthető, felismerhető
Sárga gévagomba
Kalap kezdetben gumószerű, később félkörösen vagy legyezőszerűen kiterülő, pereme hullámos, karéjos. Fiatalon kénsárga majd narancssárga, téglavörös, piszkosfehérré kifakuló, felülete sugarasan hullámos, ráncos vagy gödrös, finoman szemcsés. Gyakran több kalap zsindelyszerűen összenő. Termőréteg a pórusok szűkek, kerekdedek, kénsárga, citromsárga színűek, később kifakulnak Hús fiatalon puha, lédús, később sajtkeménységű, végül szívós, rostos. Fehér, fehéres majd sárgás szín élő és elhalt lombos fákon (főként fűzön, nyáron, cseresznyén vagy akácon) nő, gyakori faj áprilistól - szeptemberig
Más gombafajjal nem téveszthető össze.
Sárga kénvirággomba
Kalap először félgömb alakú, domború, később ellaposodik, néha kissé púpos; kénsárga, élénksárga, közepén rozsdabarna; felülete sima, csak a szélén látható szálas, a ráhulló spórától sötét fátyolmaradvány Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók; fiatalon kénsárgák, később zöldessárgák, végül zöldes-feketésbarnák Tönk hengeres, gyakran görbe, csoportos; felül kénsárga, lefelé rozsdabarna színű; felülete kissé szálas, fiatalon pókhálószerű fátyla van, melynek szálas maradványa a tönk felső részében a spórától sötétre festődik Húsa puha; sárga, a tönk tövében barna; dohos szagú lombos fák, néha fenyők korhadékán csoportosan nő, gyakori faj áprilistól novemberig
hasonlít hozzá a nem ehető vöröses kénvirággomba és az ehető téli fülőke
Sárga korallgomba
rövid, tönkszerű, fehér színű alapból kiinduló, korallszerűen elágazó ágakkal. Az ágak töve világossárga, a csúcs felé citromsárga színűek húsa merev, törékeny, piszkosfehér, szagtalan, fiatalon kellemes ízű, idősebb korban az ágak vége kesernyés lehet savanyú talajú lomb- és fenyőerdők talaján nő júniustól októberig
összetéveszthető a gyengén mérgező cifra korallgombával és az ehető rózsás korallgombával
Sárga rókagomba
Kalap fiatalon domború majd ellaposodik, végül tölcséressé válik, széle kezdetben begöngyölt, később hullámossá válik; felülete gyakran kissé egyenetlen; élénksárga, világossárga, idősebb korban kifakulhat Termőréteg mélyen a tönkre lefutó; eres, ráncos, sokszor villásan elágazó; a kalaphoz hasonló színű Tönk tömör, lefelé elkeskenyedő; a kalapnál kissé világosabb színű Hús vastag, tömör; fehéres, a kalapbőr alatt világossárga főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben gyakori júniustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező világító tölcsérgomba, a mérges pókhálós-gomba és az ehető rozsdasárga tölcsérgomba, valamint a sárga gerebengomba
Sárgástönkű kígyógomba
kalapja fiatalon kúpos, később domborúvá válik, közepén kis púpocskával, széle bordázott, eleinte sárgásbarna széllel, később rózsásbarna lesz, végül krémszínűre kifakul és csak a közepe marad rózsásbarnás, felülete csupasz. lemezei kis foggal lefutnak a tönkre, szélesek, fiatalon fehérek, idősen rózsás árnyalatúak. tönkje hengeres, lefelé vékonyodó, csoportos, üreges, aranysárga, sima, fényes, alján szöszös, szálas. húsa nagyon vékony, puha, vizenyős, fehéres, nitrózus szaga van lomberdőben, főleg bükkösben, korhadó faanyagon nő májustól novemberig
több étkezésre alkalmatlan kígyógombafajjal téveszthető össze
Sárguló pereszke
Kalap fiatalon kúpos, domború, majd ellaposodik, púpos marad; fehéres alapon szürkésbarnás, szálas pikkelyekkel borított, idősödve sárgul a szélén Lemezek foggal a tönkhöz nőttek; fehéresek, idősödve sárgulók; fiatalon múlékony, pókhálószerű fátyol borítja. Tönk hengeres vagy lefelé vékonyodó; fehér; felülete selymes, szálas Húsa vékony, törékeny; fehéres; szaga és íze dohos liszt lomberdőben, főleg gyertyános-tölgyesekben és az alföldi nyárasokban tömegesen előforduló faj májustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező párducpereszke, több susulykafaj és az ehető fenyő-pereszke.
Sárgulótejű tejelőgomba
Kalap: először domború, később kiterül, közepe benyomottá válik; halványokkeres; felülete fiatalon tapadós, az alapszínénél sötétebb, körkörös zónákkal, foltokkal díszített Lemezek a tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, viszonylag sűrűn állók, eleinte krémszínűek, majd halvány narancsos okkerszínűek. Tönk: hengeres; tömör, idővel üregessé válik; fiatalon fehéres, később okkeres, töve kissé sötétebb Hús törékeny; fehéres; megtörve fehér tejnedve kénsárgára színeződik; csípős lomberdőkben nő, a savanyú talajú tölgyesek faja. Hazánkban gyakori. júniustól novemberig
Hasonlít hozzá a nem ehető begöngyöltszélű tejelőgomba és a vörösbarna tejelőgomba
Sereges tölcsérgomba
Kalap fiatalon domború, púpos, majd ellaposodik, végül tölcséres, közepén gyakran marad egy kis púp, széle eleinte begöngyölt, majd hullámos; halvány okkersárgás, okkerbarnás; felülete csupasz vagy kissé nemezes. Lemezek mélyen lefutók, sűrűn állók; fehérek, halvány krémszínűek. Tönk többnyire felfelé vékonyodik; a kalaphoz hasonló színű; üregesedő. Húsa vékony; fehéres lomberdőben nő, eső után elég hamar, seregesen megjelenő, gyakori faj júniustól októberig
hasonlít hozzá a mérgező világító tölcsérgomba, az ehető élénkszínű nyirokgomba és rozsda-sárga tölcsérgomba
Sötét csoportospereszke
Kalap először domború, majd ellaposodik, szabálytalan, széle sokáig begöngyölt; okker-, szürkés, sötétbarna színű; felülete csupasz, sima Lemezek szélesen a tönkhöz nőnek vagy lekanyarodnak; fehéresek vagy halvány okkerszínűek Tönk csoportos, a tönkhöz közös tőben összenőnek; fehéres színű; felülete hosszan szálaszott Hús a kalapban porcos, a tönkben szálas; fehéres lomberdőben vagy fenyőelegyes erdőben, erdőszélen, erdei úton, füves helyen, kertben nő, gyakori faj júniustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező zöldesszürke döggomba
Sötét trombitagomba
Termőtest tölcsér vagy trombita formájú, lefelé csőszerűen elkeskenyedő, végig üreges, széle fodros, hullámos, gyakran szakadozott; szürke, szürkésbarna, feketés színű; felülete finoman pelyhes, szálas-nemezes, szálkáspikkelyes Termőréteg a termőtest külső részén található; fiatalon sima, majd gyengén ráncos, néha kissé eres; szürke, kékesszürke, hamuszürke, idősen a spóraportól fehéren deres Hús vékony, nagyon törékeny; szürkésfekete színű savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, csoportosan termő, gyakori faj júliustól októberig
Sötétlábú fakógomba
Kalap fiatalon félgömb alakú, később domború, majd kiterül, sokszor kissé púpos; közepe csokoládébarna, vörösesbarna, a széle felé világosbarna, okkeres vagy bőrszínű; felülete kissé ragadós; peremét fehéres vagy halványbarnás színű fátyolmaradványok borítják Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók; kezdetben fakók, krémszínűek, később halványbarnásak Tönk hengeres, sokszor görbe; felül fehéres, lefelé barnás, töve sötétbarna; csúcsa korpás, lefelé szálas fátyolmaradványok díszítik Hús a kalapban fehéres, a tönkben barna, kissé retekszagú lomb- és fenyőerdők talaján nő, nem ritka májustól novemberig
hasonlít hozzá a nem ehető fakó tőkegomba, gyapjaslábú fülőke és az ehető tavaszi rétgomba.
Sötéttönkű fokhagymagomba
Kalap kezdetben félgömb alakú, majd ellaposodik, okkeres hússzínű, sötétbarnás, kihalványodhat, felülete ráncolt, széle sima vagy kissé bordázott Lemezek tönkhöz nőttek, szélesek, ritkán állók, piszkosfehéresek Tönk hengeres, merev, mindig egyenesen álló, lefelé kissé vastagodik, majd mélyen gyökerezik a talajban, feketés színű, a csúcsán barna, felülete matt, deres. Hús a kalapban vékony, a tönkben szívós, kemény, barnás, fokhagyma szagú lomb és fenyőerdőben, különösen bükkösökben júniustól – novemberig égetően csípős íze miatt csak fűszerként!!
hasonló az ehető fenyőerdőben növő barnatönkű fokhagymagomba, a nagy fokhagyma-gomba csípős, de tönkje világosabb, tölgy alatt nő; a réten növő, bőrszí-nű, ehető, mezei szegfűgombával
Suillus, Barna gyűrűstinóru
Kalap kissé púposan domború, majd ellaposodik. Sárgás, csokoládé, nyálkás, szárazon fénylő, bőre könnyen lehúzható. Csöves rész: eleinte szűk pórusú, halványsárga, idővel piszkos olívsárga Tönk többnyire hengeres, fehéres, ibolyásbarna gallérja van. A gallér fölött a tönk halványsárga, barnás szemcsékkel díszített, a gallér alatt feketésbarnás, sima felületű. Hús: hamar puhul, fehéressárgás, színe nem változik kéttűs fenyő (erdei és feketefenyő) alatt nő, gyakori faj májustól novemberig
mérgező fajjal nem téveszthető össze, hasonló hozzá az ehető szemcsésnyelű fenyőtinóru
Suillus, Epeízű tinóru
Kalap félgömb alakú, domború, majd ellaposodik; világosbarna, barna; matt, finoman nemezes, idővel csupasz Csöves rész: a tönk körül felkanyarodik; fiatalon fehéres, majd rózsás, hússzínű, nyomáshelyeken sötétedik. Tönk alakja változó, hengeres, bunkó, hasas; halványbarnás; nagyszemű hálózattal díszített. Hús: vastag, fiatalon kemény, idősen puhább; fehér, megvágva enyhén rózsásodó; erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben nő, nem gyakori faj júliustól októberig
hasonlít hozzá az ehető barna tinóru és az ízletes vargánya
Suillus, Gesztenyebarna tinóru
Kalap: fiatalon félgömb, domború, majd ellaposodik; gesztenyebarna, széle felé gyakran világosabb; eleinte finoman nemezes, idővel csupasz Csöves rész: szűk pórusú, a tönk előtt felkanyarodik; krémszínű, később sárgás. Tönk: hengeres, bunkó; színe mint a kalapé; emeletesen üreges Hús: a tönkben kemény, törékeny; fehéres, megvágva színe változatlan marad lomberdőben, nem túl gyakori faj júniustól októberig
mérgező fajjal nem téveszthető össze, hasonló hozzá az ehető barna tinóru
Suillus, Rózsástövű fenyőtinóru
Kalap: húsos, puha, félgömb, hamar kiterül, széle fiatalon begöngyölt, nyálkás, finoman benőtten szálas, krémszínű barna Tráma: vékony, tönkhöz nőtt, szűk pórusú pórusok könnyeznek, sárgából sárgászöld Tönk: hengeres, kissé nyálkás, sárgásfehér, a csúcsán barnássárga szemcsézettséggel, bázisa lilásrózsaszín Hús: puha, vizenyős, krémsárga meszes talajra telepített kéttűs fenyők alatt (erdei- és feketefenyő) augusztustól novemberig Jellemző bélyegei: szemcsézett tönkcsúcs gallér nincs rózsaszínű tönkbázis
Összetéveszthető a szemcsésnyelű fenyőtinóru fajjal, melynek tönkbázisa nem rózsaszínű és kalapja nem benőtten szálas
Suillus, Sárga gyűrűstinóru
Kalap gömbölyded, közepén néha kissé púpos, majd kiterül. Halvány citromsárga, vörösesbarna, felülete nedvesen nyálkás, bőre könnyen lehúzható. Termőréteg: tönkhöz nőtt vagy enyhén lefutó, szűk pórusú, fiatalon krómsárga, idősen sárgásbarna, nyomásra barnuló. Tönk hengeres, a sárgás gallérzóna felett hálózatos, alatta a burokmaradványoktól kissé gyapjas, nedves időben ragadós. Hús: fiatalon kemény, hamar megpuhul, világos aranysárga, nyomásra nem színeződő vörösfenyők alatt növő gombafaj júniustól - októberig
A többi ehető ragadós kalapú tinórutól (szemcsésnyelű fenyőtinóru, rózsástövű fenyőtinóru, tehéntinóru) a termőhelye különíti el.
Suillus, Szemcsésnyelű fenyőtinóru
Kalap: sárgásokker, barnássárga, nyálkás, bőre könnyen lehúzható félgömb, domború, majd ellaposodik Termőréteg: eleinte élénksárga, idővel olívbarna. A pórusai szűkek, idővel kitágulnak, fiatalon, és nedves időben tejszerű cseppeket választ ki Spórapor okker, olívszínű. Tönk: fehéres-sárgás, fiatalon könnyező, csúcsa eleinte sárgás, majd barnuló szemcsés Hús: sárgás-fehéres, kemény, majd megpuhul, színe nem változik kéttűs fenyő (erdei- és feketefenyő) alatt gyakori faj májustól novemberig
összetéveszthető az ehető barna gyűrűstinóruval és a tehéntinóruval
Suillus, Tehéntinóru
Kalap: fiatalon domború, majd kiterül, fakó okkerbarna, öregen lilásbarna, peremén halvány, felülete nedvesen tapadós, bőre könnyen lehúzható. Termőréteg: tönkhöz nőtt, idővel lefut rá, viszonylag tág pórusú, fiatalon világos krémbarna, öregen megnyúlt, szögletes, olajbarna, nyomásra nem színeződik. Tönk: hengeres vagy lefelé elvékonyodó, a kalaphoz hasonló színű, a tövénél az idősödő példányoknál rózsáslilás. Hús: fiatalon puha, idővel gumiszerűen rugalmas, halvány krémsárgás, öregen a féregrágásokban lilás árnyalatú lesz savanyú talajú erdei fenyvesekben, seregesen nő augusztustól - novemberig
összetéveszthető a három nyálkáskalapú ehető fajjal: a rózsástövű, a szemcsésnyelű fenyőtinóruval és a sárga gyűrűstinóruval
Szappanszagú pereszke
Kalap kúposan domború, majd ellaposodik, de púpos marad, széle begöngyölt; fehéres, szürkészöld, olivbarna, gyakran sárgás árnyalattal, húsvörösen foltosodó Lemezek a tönkre szélesen ránőnek, távolállók, szélesek; fehéresek vagy sárgásszürkések, idővel vörösödnek Tönk hasas vagy orsószerűen elvékonyodó, gyakran gyökerező; fehéres vagy a kalap színénél egy kissé világosabb, a bázisban vörösödő; felülete csupasz, néha sötéten pikkelyes Húsa vastag fehéres, többé-kevésbé vörösödik, mosószappanszagú savanyú talajú lomberdőben nő, gyakori faj augusztustól decemberig
Hasonlít hozzá az ehető márványos pereszke.
Széleslemezű fülőke
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik, közepe púpos, széle száraz időben gyakran behasadozik, fehéres, szürkésbarnás, felülete benőtten, sugarasan szálas Lemezei a tönkhöz nőttek vagy csaknem szabadon állók, szélesek, hasasak, ritkán állók, fehéresek, élük fűrészes, gyakran sötétebb. Tönkje hengeres, a talajból óvatosan kiemelve, gyökérszerű fehér micéliumzsinór látható, fehéres vagy kissé szürkés, felülete hosszan szálas. Húsa a kalapban vékony, puha, a tönkben szálas, törékeny, fehér lomberdőben, korhadó fatuskón vagy talajon, gyakori faj május- októberig
a mérgező zöldesszürke döggombával, az ehető barna csengettyűgombával és fenyőpereszkével téveszthető össze
Szenes galambgomba
Több nem ehető, hasonló megjelenésű rokon faj létezik
Sziki csiperke
Kalap domború vagy pogácsaszerű, majd kiterűl, széle erősen begöngyölt; fehéres, halványszürkés, felülete cserepesen-táblásan durva mezőkre, pikkelyekre repedezik Lemezei sűrűn és szabadon állók, fiatalon szürkésbarnásak, majd bíborbarnák, végül feketésbarnák lesznek Tönk zömök, vaskos, hengeres vagy lefelé keskenyedő; fehéres; felfelé álló gallérja van Húsa Igen vastag, kemény, merev; fehér, majd vágásra gyorsan vörösödik, végül megszürkül; szaga kissé kellemetlen (vizeletszerű) szikes legelőkön tömegesen, műtrágyázott legelőn és sózott utak mentén szórványosan nő májustól októberig
Mérgező gombafajjal nem téveszthető össze
Szürke csengettyűgomba (zöldülő csengettyűgomba)
Kalapja domború, esetleg kissé púpos. Felülete selymes vagy finoman pikkelykés, széle néha sugarasan bordás, szürkészöldes vagy szürkésbarnás, gyakran kékes árnyalattal; a közepe sötétebb lehet, a kalap bőre rostos Lemezek sűrűn állók, tönkhöz nem nőnek, fiatalon fehérek, halványrózsaszínek Tönkje hengeres, néha tövénél kissé gumós Húsa fehér és kemény, az idős gomba esetében sem üregesedő. Színe fehéres, zöldes vagy kékeszöldes árnyalatú, sokszor finoman szálas. A zöldeskék árnyalat a pszilocibin-tartalom jele. Magyarországon ritka. Lomberdőkben honos, ahol főleg bükk, éger, fűz elhalt, korhadó törzsén, tuskóján nő. Májustól októberig
Az ehető barna csengettyűgombával lehet összetéveszteni
Szürke galóca
Kalap fiatalon félgömb alakú, domború, majd ellaposodik. Szürkésbarna, dohánybarna, eleinte könnyen leváló fehéres, majd szürkés pettyek láthatók, széle fiatalon nem bordázott. Lemezei sűrűn és szabadon állók, felkanyarodók, fehéresek, élük finoman csipkézett. Tönk hengeres, eleinte fehér, majd szürkés színű. Fehér gallérja és a tönk felső része bordázott, gallér alatt szálas vagy szálasan pelyhes, bocskora nincs, répaszerűen megvastagodott tövén gyűrűszerűen kiemelkedő pelyhek láthatók. Hús: puha, vizenyős, fehér, dohos vagy krumpliszagú lomb- és fenyőerdőben nő, elég gyakori faj júniustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező párducgalóca, de annak a kalap széle bordázott. A szürke selyemgomba kalapszéle erősen bordázott és hüvelyszerű bocskora van, a piruló galóca húsa vörösödő
Szürke selyemgomba
Kalap fiatalon kúpos, majd domború, végül ellaposodik. Világosszürke, általában csupasz, ritkán fehér burokmaradvány széle erősen bordázott Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek. Tönk: karcsú, nyúlánk, felfelé elvékonyodó. Fehéres, gallérja nincs, bocskora jól fejlett, hüvelyszerű. Hús: Puha, vizenyős, törékeny; fehér lomb- és fenyőerdőben nő, gyakori faj júniustól októberig
hasonlít hozzá a mérgező gyilkos galóca és a párducgalóca
Szürke tölcsérgomba
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik, többé-kevésbé tölcsér formájú, széle sokáig begöngyölt; szürke, barnásszürke, lehet fehér is; fiatalon hamvas Lemezek kissé lefutók, sűrűn állók; a kalap húsáról könnyen leválasztható; fehéresek, krémsárgák. Tönk felfelé elvékonyodó, alul szélesebb, bunkó alakú; fehéres, világosszürke, szálas, rostos Hús vastag, eleinte kemény, majd megpuhul, a tönkben szivacsos lomb- és fenyőerdőben, gyakran folyásokban nő, gyakori faj szeptembertől novemberig
egyeseknek megárthat. forrázni kell hasonlít hozzá a mérgező nagy döggomba, viasz-fehér tölcsérgomba, és az ehető kajsza lisztgomba
Tavaszi rétgomba
Kalap fiatalon félgömb alakú, végül ellaposodik; szárazon fehéres, krémszínű, halványokker, nedvesen világosbarna, halvány rozsdaszínű; felülete sima, csupasz; szélén cafrangos fátyolmaradványok lehetnek Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók; először fehéresek, világos agyagszínűek, később halvány szürkésbarnák, dohánybarnák Tönk hengeres, sokszor görbe, tövén gyakran gyökérszerű, fehéres micéliumzsinór látható; idősebb korban kissé üreges; fehéres, barnásszürkés színű; múlékony gallérja hártyás, fehéres, néha hiányozhat, ilyenkor maradványai a kalap szélére tapadnak Hús a kalapban puha, vékony; fehéres, a tönk szálas, barnás lomberdőben nő, gyakori áprilistól júliusig (elsősorban a tavasszal)
Hasonlít hozzá a sötétlábú fakógomba és az ehető déli tőkegomba
Téglavörös susulyka
Kalap kezdetben kúpos, majd harang, végül kiterül, közepén púpos, széle hullámos, behasadozó; fiatalon fehéres, szalmasárga, később téglavörösre színeződik; felülete sugarasan szálas-selymes, csillogó Lemezek a tönkhöz nőttek vagy kissé felkanyarodók, sűrűn állók, szélesek; kezdetben fehéresek, vöröses árnyalatúak, majd rozsdás olívbarnák, élük fehéres Tönk hengeres vagy alul kissé gumós; fehéres, idősödve vagy a nyomáshelyeken rózsás, téglavörös színű; felülete szálas Hús puha, törékeny, a tönkben szálas; fehéres színű, gyengén vörösödik lomberdőben növő, nem gyakori faj májustól júliusig
Hasonlít hozzá az ehető májusi pereszke.
Téli fülőke
Kalapja fiatalon domború, majd ellaposodik, idősen széle hullámos. Élénksárga, okkersárga, közepe sötétebb, rozsdabarnás Felülete ragadós, csupasz. Széle gyakran áttetszően bordás. Lemezei a tönkhöz nőttek, szélesek, krémszínűek, halványsárgák. Spórapora fehér Tönkje lefelé elvékonyodó, kissé gyökerező, csoportos, csövesedő, felül sárgás, lefelé barnás, a tövénél feketésbarnás, felülete bársonyos Húsa a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben rostos, szívós, fehér vagy halványsárgás erdőkben és kertekben, különböző lombos fák törzsén, tövén, korhadó fatuskón, gyakran csoportosan nő, gyakori faj. szeptembertől - áprilisig
összetéveszthető a mérgező sárga kénvirággombával
Téli szarvasgomba
Termőteste a többi szarvasgombához képest többnyire apró, peridiuma fényes fekete. Többnyire jellemező rá - bár ezzel nincs egyedül - az alapi üreg. Belsejét tekintve igen változékony megjelenésű gomba, általában ritkásan erezett és a szürkés színek dominálnak. A Magyarországon megtalálható szarvasgombák közül ennek íze hasonlít legjobban a francia szarvasgomba ízére. Termésideje október második felében kezdődik, de az igazán jó minőségű téli szarvasgombák decembertől taláhatóak meg, ha az időjárás megengedi egészen március végéig gyűjthető. Sokszor előfordul, hogy a januári kemény fagyok után már nem találunk említésre méltó mennyiséget.
Tintaszagú csiperke
Kalap domború, idővel kiterül; fehéres alapszínű felületét szürkésfeketés, apró pikkelyek borítják; nyomáshelyeken sárgul. Lemezei sűrűn és szabadon állók; fiatalon fehérek; majd élénk rózsaszínűek, végül feketésbarnák Tönk gyakran görbült, hengeres vagy gumós tövű; fogásra különösen a tövénél sárgul. Lelógó, fogaskerékszerűen díszített gallérja van. Húsa vékony, puha; vágásra főleg a tönk tövében intenzív krómsárga színű; szaga kellemetlen, vegyszerszagú vagy tintára emlékeztető lomberdőben, nedves árnyékos helyen nő, nem gyakori faj júniustól novemberig
hasonlít hozzá az ehető lomberdei csiperke és nagy őzlábgomba
Tövisaljagomba
Kalap eleinte kúpos, majd kiterül, a közepén púpos marad, széle fiatalon aláhajló, majd hullámosan karéjossá válik, gyakran behasadozik; szürkésbarnás, idővel szürkés bőrszínű vagy piszkos okkeresre kifakul; felülete sugarasan szálas, száraz időben selymesen fénylő Lemezek a tönkhöz nőttek vagy kis foggal lefutók, sűrűn állók, szélesek; eleinte fehéresek, majd rózsás-hússzínűek Tönk hengeres, kissé bunkós vagy elvékonyodó; fehéres; szürkésbarnán, hosszan szálas. Hús a kalapban vékony, törékeny, a tönkben szálas; fehéres; lisztszagú erdőben, réten, kökény és galagonya alatt, kertben, kajszibarack- és szilvafa alatt nő, gyakori faj áprilistól júniusig
Hasonlít hozzá a mérgező zöldesszürke döggomba, ezért júniusban már csak gyümölcsfák alatt gyűjtsük
Tulipán csészegomba
kezdetben gömbölyű, zárt, a talajba belesüllyed, később kiemelkedik és csillagszerűen, háromszög alakú, hegyes karéjjal felhasadozik külső oldala fiatalon piszkosfehér, felülete deres belső oldala élénklilás, ibolyaszínű, felülete sima húsa porcos, törékeny, fehér meszes fenyvesben növő április-május gyakori
Tüskegomba
A likacsosgombafélék közé tartozó faj, melynek termőtest-csoportozata van. Egy közös tőből sok-sok elágazáson keresztül több száz kalapocska fejlődik ki. Akár 10−50 cm széles és 10−30 cm magas, valamint több kilogramm tömegű is lehet. Kalap átlagosan 1−4 cm széles, felületük sugarasan szálas, sárgásbarna v. szürkésbarna Hús törékeny, fiatalon puha, később szívós, fehéres színű lombos fák tuskóin, gyökerein, erősen korhadt faanyagon él, főleg tölgyeken vagy bükkön, ritkábban gyertyánon Júniustól októberig
Változékony pöfeteg
Termőtest barnássárga színű, jellemzően magas „tönkű” gomba, de rövid „tönkű” példányok is előfordulnak. Gömbölyű vagy körte alakú, a tönkrész-ben nem termelődnek spórák. Felszíne fehér vagy krémszínű, hamar barnuló, szemcsés vagy pikkelyes, kétrétegű peridiummal Termőréteg: éretten külső burka felreped és a belsejében levő barna spórákat a szél és az eső szórja szét Hús az exoperidium szemcsés vagy pikkelyes, az endoperidium fehér, éretten barna, a gleba éretlenül fehér, később sárgásolív, majd barna, a meddő tönkrészben sokáig fehér marad, szabálytalanul szakad szét a spórák érésekor erdőkben, réteken, legelőkön, júliustól októberig, nem gyakori
A jellegzetes szemcsés vagy pikkelyes exoper-ídium és a relatív nagy tönk miatt más fajokkal nem téveszthető össze
Varashátú galambgomba
Kalap eleinte félgömb alakú, majd domború, végül kiterül, közepe benyomottá válik; fiatalon egységesen zöldes, ritkábban okkeres; deres rücskös Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók, törékenyek; fehéresek, krémszínűek, élük rozsdabarnán foltosodhat Tönk hengeres, töve elkeskenyedő; tömör; fehéres, alul barnuló; ráncos Hús morzsalékony, pattanva törik, a tönkben kemény; fehéres lomb- és fenyőerdőben nő, nem ritka faj júliustól októberig
hasonlít hozzá a mérgező gyilkos galóca és az ehető dióízű galambgomba
Viaszfehér tölcsérgomba
Kalap kissé púposan domború, majd ellaposodik és benyomottá válik, széle gyakran hullámos, fehéres, nedvesen vízfoltos; viaszszerűen fénylő. Lemezek: kissé lefutók, keskenyek, fehéresek. Tönk gyakran görbe, lefelé vékonyodó; fehéres; felülete szálas. Hús a kalapban puha, a tönkben szívós; szaga, íze jó, kissé lisztszerű. lomb- és fenyőerdőben nő, gyakori faj szeptembertől decemberig
hasonlít hozzá a feltételesen ehető szürke tölcsérgomba, az ehető elefántcsont csigagomba, kajsza lisztgomba és a zöld ánizsgomba
Világító tölcsérgomba
Világító tölcsérgomba Kalap kezdetben domború, majd a közepe bemélyed, végül tölcséres; narancssárga, narancsvörös, rozsdaszínű lesz, de idősen barnásfekete is lehet; felülete selymesen fénylő, benőtten, sugarasan szálas Lemezek mélyen lefutók, sűrűn állók, fiatalon villásak; narancssárgák, idővel kifakulnak Tönk lefelé vékonyodó, gyakran görbe, többnyire csoportos; narancssárga, barnásvöröses; felülete hosszan szálas Húsa a kalapban puha, a tönkben szívós; sárga, narancsos színű lomberdőben, fatuskók tövében vagy azok körül nő, gyakori faj júniustól novemberighasonlít hozzá az ehető sárga rókagomba, a rozsda-sárga tölcsérgomba és a sereges tölcsérgomba
Világító tölcsérgomba hasonlít hozzá az ehető sárga rókagomba, a rozsda-sárga tölcsérgomba és a sereges tölcsérgomba
Vörösbarna papsapkagomba
süvege agyvelőszerűen gyűrt, vörösbarna tönk 5-10 cm, fehéres szabálytalanul hosszant ráncolt, többüregű spórapora: fehér húsa fehér, vékony, törékeny lomberdőkben április-májusban, ritkábban augusztus-szeptemberben
Vörösbarna tejelőgomba
Kalap: kezdetben domború, viszonylag korán ellaposodik, közepe bemélyed; vörösbarna; nem vagy csak gyengén körkörösen zónázott, fiatalon tapadós Lemezek: a tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, a tönk előtt egy részük elágazik, törékenyek; a kalapnál kissé világosabb színűek, idősen a spóraportól fehéren porosak Tönk hengeres, lefelé gyakran elkeskenyedő; tömör; a kalaphoz hasonló színű; tövén borvöröses árnyalatú, a nyomáshelyeken kissé sötétedik Hús: pattanva törik; halvány téglavörös színű; megtörve kevés, krémszínű, hamar beszáradó tejnedvet ereszt; szaga a levélpoloskáéra emlékeztet, keserű tölgyesekben nő, gyakori faj júniustól októberig
hasonlít hozzá a nem ehető sárgulótejű tejelőgomba és az ehető kenyérgomba
Vöröses kénvirággomba
Kalap fiatalon domború, végül kiterül; közepén narancsos, téglavörös, vörösbarna, a széle felé okkersárga, sárgás színű; felülete sima vagy a széle felé rányomott burokmaradványokkal díszített; peremén gyakran szakadozott, cafrangos fátyolmaradványok láthatóak Lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állók; fiatalon halványsárgák, majd sárgásbarnák, végül olívszürkék, élük világosabb Tönk hengeres, sokszor görbe; sárgás, a töve felé téglavörös színű; felülete benőtten szálas, fiatalon pókhálószerű fátyla van, melynek szálas maradványa a tönk felső részében a spóraportól sötétre festődik. Húsa világossárga, a tönkben barnás lombos fák korhadékán csoportosan nő, gyakori faj május - decemberig
Vöröses nyálkásgomba
Kalap púpos, domború, majd ellaposodik, közepén púpos marad; rézvörös-, narancsbarnás; nedvesen tapadós, szárazon fénylő, felülete csupasz Lemezek mélyen lefutók, ritkán állók, vastagok; rózsásokker, narancsos színűek, majd bíborbarnák, végül feketésbarnák lesznek Tönk alul elvékonyodó, orsószerű; kalapszínű, de a töve sárga. A fiatal gombánál a kalap szélét pókhálószerű részleges burok köti össze a tönkkel, mely később elszakad, és egy szálas gallérzóna alakul ki Hús vastag, rugalmas; narancsos vagy rézvörös, a tönk aljában élénksárga, a rágásnyomokban lilásvörös kéttűs fenyők (erdei, fekete)alatt nő, gyakori faj, júliustól decemberig
Hasonlít hozzá a nem ehető nyálkástönkű pókhálósgomba és az ehető barna nyálkásgomba.
Vörösfoltos csigagomba
Kalap fiatalon domború, közepén kis púppal, sokáig begöngyölt szélű, majd kiterül; fehéres alapszínű felületét borvörös foltok tarkítják; kissé tapadós, szárazon fénylő Lemezek szélesen a tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, vastagok; fehéresek, borvörösen foltosodnak Tönk általában zömök; fehéres, borvörösen foltos; a csúcsán szemcsés, korpázott, lefelé sima. Hús vastag, kemény; fehéres, vörös foltokkal savanyú talajú lomberdőben nő, ritka faj augusztustól novemberig
A gomba alakja inkább pereszkére emlékeztet. A nem ehető nyárfa-pereszke hasonlít hozzá
Vörösödőtejű rizike
Kalap domború, kissé bemélyedő középpel és begöngyölt széllel, később kiterül, közepe jobban bemélyed, széle aláhajló lesz, felszíne sima, síkos színe halvány rózsaszínes, szürkésnarancs, ezek mindig körkörös zónákba rendeződnek a kalap teljes fejszínén, már fiatalon is erősen zöldül Lemezek: közép-sűrűk, tönkhöz nőttek vagy lefutók, lazacszínűek, élük világosabb, szürkülnek vagy zöldesszürkére változnak idővel Tönk: hengeres, finom hosszanti ráncoltsággal, rózsaszínes- narancsos, zöldül, lehetnek rajta narancsszínű foltok is Hús: merev, fehéres, de a lemezek, kalap és tönk alatt szélesen narancsvörös, később narancsbarna lesz, tej narancsvörös, majd barnásvörösre változik kéttűs fenyők alatt, _ ősszel
Összetéveszthető a rizikék csoportjának többi tagjával, melyek mindegyike hasonló színű, a tejük is
Xerocomus, Arany tinóru
Kalap: félgömb, domború, majd kiterül; sárgás-, vöröses- vagy olívbarnás; nemezes, gyakran felrepedezik, ott a hús vöröses. Csöves rész: tág pórusú; sárgás, majd zöldessárga, olívzöld lesz, nyomásra kékül. Tönk: karcsú, gyakran görbe, töve elvékonyodik; sárgás alapon vöröses korpázottság díszíti. Hús: a kalapban gyorsan megpuhul, a tönkben keményebb; sárga, a kalap bőre alatt vöröses, vágásra kissé kékül lomb- és fenyőerdőben, parkokban nő, gyakori faj. májustól novemberig
összetéveszthető az ehető recéstönkű nemezestinóruval (arany penész!!!), valamint az ehető piros tinóruval, és a mérgező farkastinóruval
Xerocomus, Barna tinóru
Kalap: gesztenye- csokoládé- vagy vörösesbarna színű, fiatalon hamvas, majd csupasz, ragadóssá válhat nedves időben. Félgömb alakú, domború, végül ellaposodik. Termőréteg: fakósárga, majd olívzöldes, kissé tág pórusú, nyomásra kékül. Tönk: világosbarna, barnás, hamvas felületű, kissé világosabb a kalapnál. Hengeres, hasas. Nincs rajta hálózat. Hús: vastag, fehéres, halványsárgás, vágásra kékül. Szaga, íze kissé gyümölcsszerű. Lomb- és fenyőerdőben, parkokban nő gyakori faj. májustól novemberig
összetéveszthető az ízletes vargányával, a recéstönkű nemezestinóruval, a gesztenyebarna tinóruval
Xerocomus, Molyhos tinóru
Kalap: sárgásbarna, okkeres olívbarna, felülete bársonyos, száraz időben bőre szétrepedezhet, repedéseiben a hús sárga. Termőréteg: pórusai tágak, szögletesek; élénksárgák, később zöldessárgák, nyomásra kékülhet. Spórapor olívbarnás. Tönk: egyenletes vastagságú vagy lefelé vékonyodó, sárgás alapon vörösesbarnásan futtatott, a csúcs néha kissé hálózatos. Hús: fehéres, a tönkben sárgás, enyhén kékülhet lomb- és fenyőerdőkben, gyakori májustól novemberig
összetéveszthető a recéstönkű nemezestinóruval, a lemezes tinóruval
Xerocomus, Piros tinóru
Kalap: domború, majd ellaposodik; rózsásvörös vagy kárminpiros, de kifakulhat; felülete matt, fiatalon kissé nemezes. Csöves rész: tág pórusú; sárgás, majd zöldessárga, olívzöld. Tönk: karcsú, gyakran görbe, lefelé elvékonyodik; alapszíne sárga, vöröses futtatással; felülete sima. Hús: vékony, a kalapban puha, a tönkben keményebb; sárgás, vágásra kissé kékülő lomberdőkben, erdei utak mentén, nyárasokban nő, gyakori faj májustól októberig
összetéveszthető az ehető arany tinóruval, és a feltételesen ehető vörös tinóruval
Zöld ánizsgomba
Kalap fiatalon domború, majd ellaposodik, végül benyomottá, kissé tölcséressé válik, széle eleinte begöngyölt, majd gyakran hullámos; kékeszöld, de idősen szürkésbarnásra vagy szürkészöldre kifakul; felülete fiatalon hamvas, később csupasz. Lemezek kissé lefutók; a kalap színénél világosabbak, idővel szürkéssárgásak Tönk hengeres, néha görbült; halvány szürkészöldes; csupasz. Hús a kalapban puha, a tönkben szálas; halványzöldes; erősen ánizsillatú lomb- és fenyőerdőben gyakran seregesen nő, gyakori faj júniustól novemberig
kifakult példánya hasonlít a viaszfehér tölcsérgomba egyedeire.
Zöldessárga pereszke
Kalap fiatalon domború, púpos, majd ellaposodik; közepe púpos marad; citromsárga, olívzöldes-sárga színű alapon zöldes-barnás, olív-barnás vagy feketés, sugaras irányban benőtten szálas; szárazon fénylő Lemezek a tönkre foggal ránőnek; fehéresek; élük durván fogazott. Tönk hengeres, tövénél gyakran elkeskenyedik; fehéres, sárgás árnyalatú; csupasz. Húsa tömör; fehér lomb- és fenyőerdőben nő, nem ritka faj szeptembertől novemberig
hasonlít hozzá a galléros, bocskoros tönkű, puhább húsú édeskés szagú, enyhe ízű, halálosan mérgező gyilkos galóca, valamint a sárga lemezű, enyhe ízű szürke pereszke.
Zöldesszürke döggomba
Kalap domború, majd ellaposodik, gyakran tompán púpos, végül kissé benyomottá, hullámos szélűvé válik; szürkéssárgás, olívszürke, száraz időben fehéresszürke; felülete csupasz, selymesen fénylő Lemezek a tönkre kissé ránőnek, szélesek; fiatalon fehérek, majd rózsád színűek, rózsás-hússzínűek lesznek; élük többé-kevésbé behasadozó Tönk hengeres vagy lefelé elvékonyodó; fehéres; hosszan szálazott, selymesen fénylő, csúcsánál kissé deres Hús a kalapban igen vékony, a tönkben szálas; fehéres; szagtalan vagy enyhén lúgszagú lomberdőben nő, gyakori faj júniustól novemberig
hasonlít hozzá a mérgező nagy döggomba és az ehető barna csengettyűgomba, csoportos pereszke és a tövisaljagomba
Zsemleszínű fakógomba
Kalap mérete változatos. Fiatalon domború, majd ellaposodik, közepén tompa púppal. Fakó, világos-okkeres, agyagszínű, közepe egy kissé sötétebb Felülete csupasz, tapadós, fénylő. Lemezek foggal tönkhöz nőttek, keskenyek, vékonyak, fakó színűek, majd szürkés-, fahéjbarnák. Fontos jellemzője e fajnak, hogy fiatalon könnyezők a lemezek, idővel a spórákat tartalmazó beszáradt cseppektől barnán foltosak. Tönk hengeres, alja gyakran gumós, fehéren szemcsés Hús vastag, puha tölgyerdőkben, illetve nyírfákhoz, fűzfákhoz kötődve, boszorkánykörökben júniustól novemberig
retekszagú fakógomba enyhén mérgező, a fehéres fakógomba főleg ősszel nő, nálunk ritka, mérgező faj